Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - I. rész
PUSKAS ATTILA A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz-1. rész pasztalatára van szüksége, az egy Isten helyett, a sokféle-sok istenire, istenekre, a köteles- ségteljesítést követelő Istennek való engedelmeskedés helyett az istenivel való közvetlen és örömteli találkozásra. E ,,világ- vagy természetáhítat” (vallásos) érzületében és szem- léletmódjában a politeizmus eleme, az istenekről szóló beszéd az isteni kinyilvánulásának és tapasztalatának a sokféleségét jelenti.12 A politeizmus, úgy tűnik, jobban ki tudja fejez- ni a vallási igények és tapasztalatok sokféleségét, mint a monoteizmus.13 2. A politeizmus, mint a véges emberi szabadság és az emberléptékű élet metaforája - a monoteizmus világidegenségének és abszolút igényének bírálata Már Friedrich Nietzsche kíméletlen kritikával illeti a monoteizmust, amely szerinte a ,,monoton-teizmus” vallása.14 A Biblia egyetlen Istene azzal, hogy feltétlen és egyedül magának követel hitet, megtiltja a hívőnek, hogy olyan tapasztalatok és életvilágok ré- szese legyen, melyeket nem ez a monoteista hit nyitott meg. Nézete szerint az Oszövet- ség egyistenhite és az Újszövetség egy Krisztus-hite elszegényíti az ember megismerés és tapasztalatvilágát, beszűkíti az ember szabadságának terét, monotonná és unalmassá teszi a hívő életét. A monoteista hit eltávolít a tapasztalati valóság gazdagságától, a megígért üdvösségért cserébe megköveteli az ember önfeladását, önmagának az egyetlen Isten ál- tál adott egyetlen hit abszolút és örök látószögére történő korlátozását, melyben minden arról szól, hogy az egyetlen Isten akaratát megismeijük, és egyedül azt teljesítsük. A mo- noteizmus nemet mond az életre, a sokszínűségre, a világ által nyújtott örömökre azért, hogy igent mondhasson az egy Istenre és akaratára. Ezzel szemben a politeisták, amikor az istenekre igent mondanak, valójában a sokféleségre és minden dologra mondanak igent.15 A politeizmus lehetővé teszi azt, hogy az ember különböző megismerés- és ta- pasztalati horizontokon éljen, az élet gazdag sokszínűségének részese legyen. A politeiz- musban mindenki a saját isteneit és hőseit találja ki magának, saját eszméjét és értékrendjét istenítheti. Ekképpen Nietzsche számára a politeizmus előképe lesz a szabad és kreatív szellemű embernek, aki a saját törvényei szerint él és nem a normálemberek, a tömeg 12 Vö. Walser, M., Ich vertraue. Querfeldein, Frankfurt a. Main, 2000; WALSER, M, Lieber schön als wahr, in: Die Zeit Nr. 4 (2003. jan. 16.), 31. Vannak, akik e vallásos érzületet az ״újpogányság” megjelöléssel illetik, mellyel nyilvánvalóan arra akarnak utalni, hogy a posztmodern vallásosság posztkeresztény jelenség, azaz a bibliai-ke- resztény vallást megelőző vallásos érzületi mód újraéledése. Nem ateizmus és nem agnoszticizmus, hanem egy világon kívüli egyetlen Isten elutasítása és a világ szentként való tisztelete. Vö. DUMAS, A., Der dreieinzige Gott (Hg. Eicher, P.), in Neue Summe Theologie Bd. 1: Der lebendige Gott, Fciburg-Basel-Wien 1988, 409-446, itt: 415. 13 Ezt az állítást már William James megfogalmazta a maga pragmatikus vallásfilozófiájában. Vö. James, W., The Varieties orfReligious Experience, Cambridge (1902) 1985, 414. 14 Nietzsche, Fr., Der Antichrist, Aph. 19, KSA, München-Berlin 1980, Bd. 6, 185. 15 Uo. 239. Ennek az esztétikai jellegű, részben monoteizmuskritikus megközelítésnek a megfogalmazását, mely a képzelőerő, a művészet és a költészet kreatív erejének a szimbólumát látja a mitikus politeista vallásosságban, már Goethénél megtaláljuk, aki így fogalmaz: ״Természetkutatókként panteisták, költőkként politeisták, erköl- csileg monoteisták vagyunk.” Goethe, J. W., Maximen und Reflexionen, Hamburg Ausg. 12, 372. Hasonló gondolattal találkozunk a Hegel, Hölderlin és Schelling által a német idealizmus programjaként összeállított írásban: ״Az ész és a szív monoteizmusa, a képzelőerő és művészet politeizmusa, ez az, amire szükségünk van.” Älteste Systemprogramm des Deutschen Idealismus (1796), idézve: in Lutz-Bachmann, M., Der eine Gott und die vielen Götter. Monotheistischer Wahrheitsanspruch versus ״postmoderner Toleranz”, in Gottesnamen. Gott im Bekenntnis der Christen (Hg. Lutz-Bachmann, M.), Berlin 1992, 193—205. Érdemes észrevenni, hogy itt a politeista látás- mód szükségessége még csak az esztétika területén és kiegészítő szerepben merül fel, a monoteista beállítottság megőrzi elsőbbségét a létértelmezés és az etika tartományában. 68
