Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka
KUMINETZ GÉZA Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka az adott személy a meggyőződését, utána azt mechanikusan akaija érvényesíteni, tehát újra megszűnt gondolkodni. A dogmatikusok hajlanak a pánlogizmusra és a racionaliz- musra ebből adódóan, azt hiszik, hogy a gondolkodás rendje teljesen leképezi a lét rend- jét. A racionalizmus túlhajtása pedig elvihet az ellentétes felfogáshoz, a szkepticizmushoz. A dogmatizmusnak semmi köze önmagában a keresztény vallás dogmáiban való hit- hez (természetesen a dogmatizmus a vallásban is létezhet, de az torzulatot jelent). A va- lódi vallásos hit a dogmákban (a hit igazságaiban) alapvetően alázatos magatartás, mivel ״nem magabízó, hanem hitét és világnézetét az isteni kinyilatkoztatásra alapozza. Nem önmagát tartja csalhatatlannak, hanem Istent, sőt magát e hitét sem a saját szellemi erejé- nek, hanem Isten kegyelmének tulajdonítja. Ez a jellemzés azonban teljes értékében csak arra a vallásra állhat, amely történeti bizonyítékokat tud felmutatni arra vonatkozólag, hogy kinyilatkoztatása valódi, igazán Istentől ered. Ilyen bizonyítékai csak a keresztény- ségnek vannak, minden más vallásos dogmatizmus tehát többé-kevésbé vakhit, amely- bői hiányzik a kezesség arra, hogy valóban nem csupán emberi tanításban bízik, és így nem enyészik-e el a különbség hite és a filozófiai dogmatikusok ön-hite, magabízása kö- zött. A vallásos hitnek isteni eredetű bizonyossága hatalmas erő és szent buzgóság forrása lehet, amely a gyengét támogatja és az erősnek hajlíthatatlan bátorságot ad, szenteket te- rém, akik a testet legyőzik, vértanúkat, akik ujjongó himnuszok közben szenvedik el a kínos halált. Ez a bizonyosság lelkesít felebaráti szeretetre, önzetlenségre [...] de, ha el- torzul és fanatizmusnak, kegyetlenségnek köntöse lesz, úgy véres vallásháborúkra és ül- dözésekre is.” Mivel a dogmatizmus hosszabb távon életképtelen, szükségképp hívja életre ellen- tétét, a szkepticizmust, amikor is az ész kishitüvé válik, tehát kevesebbet tekint igaznak, mint ami valójában igaz, mint amit valójában megismerhet. (A dogmatizmus pedig töb- bet hitt a megismerhetőnél, vagy kellő bizonyíték nélkül is igaznak tartott valamit, ami- ről kiderült, hogy nem tartható). Az egészséges kétely hozzá tartozik az igazságra jutás- hoz, az igazság szeretetéhez. Ellenben romboló és beteges a kétkedés, ha nem akarja megismerni az igazságot, s ezért tagadja azt. A tárgyilagosság kérdése felveti azt a problé- mát, hogy vajon a lélektan szakembere, aki próbálja kipuhatolni a világnézetek mozgató rugóit, vajon ő mennyire tud pártatlan lenni vizsgálódásai során, hiszen neki is megvan a maga világnézete. Erre kézenfekvő válasznak tűnik az, hogy az a személy az elfogulatlan, aki szkeptikus, mert csak így őrizheti meg tárgyilagosságát. Ám ez a válasz téves. Éspedig azért, mert ״a kételkedés is csak egy beállítottság a többi világnézeti beállítottság között, de a többivel szemben egyáltalán nem tárgyilagos, mert önhitt, magát a többi világné- zettel szemben fölényben, a zsűri, a bíró szerepében érzi. Lehetetlen a világnézetek lé- lektani vizsgálatánál minden világnézeti befolyástól teljesen mentes álláspontra szert ten- ni. E téren valamennyi tudományos irányzat értelmes emberei belátták, hogy az abszolút előfeltevés-mentesség senki emberfiának nem áll módjában, nem lehetséges. [...] Hívő és hitetlen kutatónak egyaránt az a kötelessége, hogy a saját világnézete, filozófiája és az abból eredő értékelés ne befolyásolja lélektani vizsgálódásaiban”. Ugyanez érvényes a valláslélektan kutatásában, ahol a vallásos kutatónak előnye van a többihez képest. Té- védés, hogy az az ember, aki szakít a vallásossággal, máris tárgyilagossá válik a vallás megítélésében, minthogy a vallásosságtól való elszakadás ismét csak egyfajta világnézeti állásfoglalás, tehát nem tiszta tudás, hanem hit is van benne. Jelen esetben erős ez az ál- lásfoglalás, ami a tárgyilagosságot fenyegeti. A fanatikumnak nem a vallás az oka (legfel- jebb motívuma, ürügye), miként a szkepszis is lehet fanatikus. Amint együtt jár kételkedés, szubjektivizmus és relativizmus, éppen úgy, mint az objektivizmus. Az objektivista azt állítja, hogy az igazság érvénye és fennállása független TEOLÓGIA 2011/1-2 52
