Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka
Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka KUMINETZ GÉZA attól, hogy azt az emberek ismerik-e vagy elismerik-e. Vagyis az igazságot nem lehet pusz- tán szavazás útján meghatározni. Az ember az igazságot felismerheti, de nem teremti. Az értelmi képességünk használatának vizsgálata arra a következtetésre vezet, hogy magának a gondolkodásnak is megvannak a maga típusai, s az alkalmazott típus jelentő- sen befolyásolja a világ látását, értékelését, így a világnézetet. Itt főleg a racionalista, a szimbolikus, a nyugati (piramis alakú) és keleti (kör alakú), a dialektikus gondolkodásra kell kitérnünk. A racionalizmus az értelmet tekinti a megismerés forrásának. Bizonyos a priori igaz- ságok alapján helyes következtetésre lehet jutni. E gondolkodási forma és technika főleg arra irányul, hogy világos és határozott fogalmakat nyerhessünk. Ez a mégoly erős ref- lektor azonban az élet nem minden szektorába tud behatolni, akár a mélység, akár az ilyen fényt nem bíró entitások miatt. Fontos megismerési forrás az ész, de nem minden- ható. Ezért az egyoldalú racionalizmus terméketlen, mivel ״az ész apparátusa csak logi- kátlanságoktól védhet meg, de bizonyos intuitív lökések nélkül, amelyeket időről időre kell nyernie, gondolkodásunk nem volna képes továbbjutni. A hagyományos előítéle- tekkel, vak, irracionális betokosodottságokkal szemben ugyan a racionalista kritika szüli a haladást, de másfelől a racionalizmus veszedelmet is jelenthet: a kétségbeesés veszedel- mét, a tudás fájdalma által, mert megmutatja határainkat, azután a formahzálódás vészé- delmét, végül a csak-tudatos világnézetnek, az álvilágnézetnek veszedelmét.” Az ún. szimbolikus gondolkodás a gondolkodásnak egy intuitívebb formája, mely az élmény felé fordul. A nyugati gondolkodási technika piramis alakú, mely az ellentmondás és a hierar- chia elvén alapul. Vagyis igaz az, ami nem mond ellent önmagának. Az egyes igazságok nem izoláltak, hanem egymás alá és fölé rendeltek. A piramis tetején vannak az elvek és a legegyetemesebb fogalmak (axiómák, melyek csak beláthatok). Ez a gondolkodásmód a konkrét, érzékelhető dolgokból indul ki, s az absztrakció segítségéveljut el az érthető- ség világába. A dialektikus gondolkodás fogalmi ellentétek szintézise. A különbözőség utal az azonosságra, az eltérés a hasonlóságra, az összefüggés az elhatároltságra és fordítva. Az el- lentétek gyakran igen közel kerülnek egymáshoz, mintegy átcsapnak egyik a másikba. Például a politikai életben ״a zsarnokság forradalomba, ennek túlságos szabadsága, kor- látiansága ismét diktatúrába szokott átcsapni. Ugyanígy váltogatják egymást maradiság és radikalizmus, haladás és konzervativizmus, amelyek közül az életnek mindegyikre szűk- sége van. Az ellentétek a lelki életben, tehát pszichológiailag is egymásra utalnak. Ambi- valenciának nevezzük azt a lélektani jelenséget, hogy egyazon tárgyra vagy személyre egyidejűleg két, egymással összeegyeztethetetlen érzelem irányul, pl. szeretet és gyűlő- let. [...] Az emberi lélek egyik legnehezebb feladata az ambivalencia feloldása. A lelki életben az ambivalencia neurózisokhoz vezet, a világnézetekben pedig esetleg nihiliz- mushoz. Azonban az életnek egyik fő mozgatója az ellentét és feszültség.” A dialektika tehát a tézis—antitézis és szintézis útján halad, tehát az ellentéteket összekapcsolja, egyesíti. Egyéb gondolkodási típusok is léteznek. Ilyenek: a gondolkodás merevsége vagy rugalmassága. Amíg ״a szilárd jellem nem hallgat a szenvedélyekre és vágyakra, de ész- okokkal könnyen lehet rá hatni, addig a merev ép az észokokkal szemben nem enged. [...] a merev nem épp hiúságból vagy makacsságból fúrja bele magát egy gondolatba, hanem azért, mert ha egyszer véleményt alkotott magának, akkor lényének alapja foly- tán nem érti meg többé az ellenkező nézetet, tehát nem lehet meggyőzni. A merevség nem azonos a vakbuzgósággal, fanatizmussal. Lehet valaki merev pl. épp a türelmesség- ben is, szemben a valóban türelmessel, aki megérti a türelmetlent is. A racionalizmus 53
