Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka
KUMINETZGÉZA Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka peramentum és az intelligencia. [...] Elterjedt felfogás az is, amely szerint az intelligencia az egyéniség értelmi, a temperamentum az érzelmi, a jellem pedig akarati oldala.15 E megállapításhoz azonban mindenesetre hozzá kell tennünk, hogy a lelki élet bensősé- généi fogva, ajellem kialakításában a temperamentumnak és az intelligenciának is igen jelentős szerepe van, és megfordítva. Az egyéniség e három oldala egymás függvényei. Az intelligencia pl. minden magasabb erkölcsiség előfeltétele. Hiánya lehetetlenné teszi az önkritikát. Az intelligencia továbbá némileg pótolhat érzelmi indítékokat is: ha egyes emberek pl. szociális érzelmekben szegények, intellektuálisan még tudhatják, hogy a szegényeken segíteni kell, és ez a tudat helyettesítheti náluk a részvétet. A temperamen- tum fontossága a jellemre szintén nyilvánvaló. Nem közömbös pl. valakinek a jellemére, hogy temperamentumának színezete szomorú, rosszkedvű-e, vagy mindent jókedvűen vevő, vagy pedig a kettő között ingadozik. A képzelet gazdagsága is megkívántatik az erkölcsi kiválósághoz.”16 Ajellemtípusokat erkölcsi szempontok szerint osztályozza és nagyon érdekesen jel- lemzi. Bemutatja ,,a nyárspolgárt, a józan tömegembert, aki egyaránt gyenge rosszra, jó- ra, de nem is akar az erkölcsi végletek felé kiemelkedni: kötelességénél nem tesz sem többet, sem kevesebbet; ő képviseli az emberi élet tehetetlenségi nyomatékát és ezzel az életnek egyensúlyt ad, de egyúttal erkölcsi lendületét bénítja. Igen veszedelmes, ha ve- zető szerephez jut. Fő értékei a gyönyör és a hasznosság; lelki mélysége csekély és kifelé ható ereje és törekvése sem nagy. Ezzel ellentétben csekély mélység mellett nagy ható- erő jellemzi a könnyen törekvő, impulzív embert. O az élet értékét emeli legmagasabb- ra, és benne valóban nagy is a vitalitás. Az élet tovalendítésében nélkülözhetetlen, de gyakori felületességével nem bírja az életet egész súlyában és mélységében fenntartani; körülbelül megegyezik Kretschmer ciklotim típusával, legalábbis annak egyes jellegzetes fajtáival. Vele szemben áll a nagy lelki mélységű, de aránylag kevéssé extrovertált, cse- kély külső hatóerejű mély lélek, a lélek embere, a lelki értékek fő megtestesítője. Ez szemlélődve vagy gondolkodva magába vonul és önmagába zártan, kifelé alig észrevehe- tőén éli meg gazdag lelkiségét. Elethangulatának szép kifejezése a japán teaház-szertar- tás, amelyet Noszlopi megkapóan ír le. Végül a gyakorlati idealista a mély lelkű és kifelé is erős hatású jellem, aki a mélyen megragadott szellemi értékeket törekszik és tudja a külvilágban is megvalósítani: az erkölcsi jellemek legértékesebb típusát alkotja. Ezeken az erkölcsi főtípusokon kívül Noszlopi jól belevilágít az erkölcsi rossz lélektanába is és kiválóan jellemzi az álerkölcsöt vagy farizeuskodást, az erkölcsi értékek e belülről rom- boló ellenségét.”17 Végeredményben ugyanodajut következtetéseiben, mint Szondi másik nagy tanít- ványa, Zemplén György: kettős a sorsunk, miként a jellemünk is. Van egy transzcen- dens sorsa az embernek, ami a keresztény felfogás az isteni Gondviselés örök tervét je- lenti, ami az ember életútját megszabja és elrendeli. Van egy immanens sorsunk is, mely a fenti terv beteljesedését jelenti. Ez közelebbről objektíve az alanyi sorsnak és a külső körülményeknek az eredőjét, szubjektíve pedig a végzés beteljesülésének lelki alapjait 15 E három szellemi ősképességünk van: ész, akarat és érzelem, s ezek sajátos kombinációja és aktivitása, valamint aktivitásának jellege, módja adja életvitelünket, teljesíti be sorsunkat. Csak a nevek változnak e három alapakti- vitás megnevezése tekintetében, pl. Salgó Sándor, neves frenológus agy-, csont- és gyomorembert, illetve ezek keverékét különböztette meg. Vö. Salgó, S., Önismeret — emberismeret. Frenológia, Új gyakorlati jellem- és képesség- tan, Szeged 2001, 20—32. ״ Vö. Noszlopi, L., Jellemlátás és jellemigézés (Szent István Könyvek 118—119), Budapest 1935, 14—18. 17 Vö. Brandenstein, B., Noszlopi László karakterológiája, in: Katolikus Szemle 49 (1935), 757. 44
