Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Biblia és ökumenizmus. Reflexiók XVI. Benedek pápa Verbum Domini kezdetű apostoli buzdítása nyomán
Biblia és ökumenizmus. Reflexiók XVI. Benedek pápa új apostoli buzdítása nyomán KRANITZ MIHÁLY A Dei Verbum dogmatikus konstitúció megállapítja, hogy az Egyház mindenkor tisztelte a Szentírást, ahogy az Úr testét, az élet kenyerét is a katolikus egyház liturgiájá- ban nyújtja mind Isten Igéjében, mind Krisztus Testének asztaláról.17 A korábbi mora- lizáló prédikációt a zsinatot követően felváltották a biblikus jellegű homíliák,18 mert ,,a Szentírásnak kell táplálnia és irányítania az egész egyházi igehirdetést és a keresztény vallást is”.19 A katolikus Egyház a zsinaton korábban nem tapasztalt hangsúllyal beszél a Szentírásról, mely az Egyház valamennyi tagjának lelki növekedésére és gazdagodásá- ra szolgál. ״Akkora erő és hatékonyság van Isten Igéjében, hogy az egyháznak támasz és életerő, az egyház gyermekei hitének erő, lelkének táplálék, lelki életének tiszta és el nem apadó forrása.”20 A teljes Szentírás megismerésére a liturgikus év keretében kerül- tek felosztásra az O- és az Újszövetség könyvei: ״Annak érdekében, hogy Isten igéjének asztala gazdagabban legyen megterítve a hívők számára, a Biblia kincseit jobban föl kell tárni úgy, hogy meghatározott számú év alatt a megközelítőleg teljes Szentírás fontosabb részeit olvassák föl a népnek.”21 2. SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT AZ EGYHÁZBAN, PÁPAI BIBLIKUS BIZOTTSÁG (1993) A zsinat óta az egzegetikai munkamódszerek olyannyira bővültek, ahogyan ezt korábban még nem lehetett sejteni. A Pápai Biblikus Bizottság ezért száz évvel a Providentissimus Deus és ötven évvel a Divino Afflante Spiritu után újra megfogalmazta a katolikus egzegé- zis helyét és módszerét. A dokumentum fontos kijelentéseket tesz, hogy milyen hely illeti meg a szentírás-magyarázatot és magát a Bibliát az Egyház életében. A Pápai Bibli- kus Bizottság dokumentuma leszögezi, hogy az ökumené mélyen a Szentírásban gyöke- rezik.22 A keresztények egysége a hitben, a reményben és a szeretetben valósul meg,23 valamint a kölcsönös tiszteletben24 és a szolidaritásban.25 A Krisztussal való szerves egység alapja a keresztények egységének, úgy ahogy egységet alkotnak a szőlővesszők és a sző- lőtő,26 valamint a tagok és a fej.27 Amint az Egyháznak is ősképe a Szentháromság egysé- ge, ugyanígy a keresztények egységének olyan tökéletesnek kell lennie, mint az Atya és a Fiú egységének.28 Maga a Szentírás szolgáltat tehát teológiai alapot a keresztények egy- ségének,29 melynek konkrét és élő mintája az első apostoli közösség.30 17 Vö. DV 21. 18 Vö. SC 52: ״A liturgia részét képező homília, melyben a liturgikus év folyamán a szent szövegekből kifejtik a hit misztériumait és a keresztény élet törvényeit, nagyon ajánlott; sőt azokban a szentmisékben, melyeket vasár- nap és parancsolt ünnepeken a nép jelenlétében végeznek, ne hagyják el, legföljebb súlyos okból.” 19 DV 21. 20 DV 21. A Bibliáról, mint a teológia alapjáról bővebben lásd: Hofmann, P., Die Bibel ist die Erste Theologie. Ein Fundamentaltheologischer Einsatz, Ferdinand Schöningh, Paderborn 2006. 21 SC 51. A liturgikus reform arra törekedett, hogy a vasárnapi olvasmányok három ciklusa kiváltságos helyet biz- tosítson az evangéliumoknak, és kiemelje Krisztus titkát mint az üdvösség forrását. Vö. Szentírás-magyarázat az egyházban, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1998, 85. 22 Vö.Jn 10,16; 17,11.20-23. 22 Ef 4,2-5. 24 Fii 2,1-5. 25 lKor 12,14-27; Róm 12,4-5. 26 Jn 15,4-5. 27 Ef 1,22-23; 4,12-16. 28 Vö.Jn 17,11.22. 29 Ef 4,4-6; Gál 3,27-28. 20 Vö. ApCsel 2,44; 4,32. 33
