Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Biblia és ökumenizmus. Reflexiók XVI. Benedek pápa Verbum Domini kezdetű apostoli buzdítása nyomán
KRANITZ MIHÁLY Biblia és ökumenizmus. Reflexiók XVI. Benedek pápa új apostoli buzdítása nyomán Λ szentírás-magyarázat az egyházban című dokumentum rávilágít arra, hogy az öku- menikus párbeszéd legtöbb problémája összefügg a bibliai szövegek magyarázatával (pri- mátus, kollegialitás, házasság, a nők papi tisztsége). De ide tartoznak még a kizárólag a Bibliával kapcsolatos témakörök, például a kánoni könyvek jegyzéke. A problémák mellett azonban figyelemreméltó haladást sikerült elérni, mert az elmúlt időben a külön- böző keresztény hitvallású egzegéták nagyfokú egyetértésre jutottak a Szentírás értelme- zésében, valamint az ökumenikus bibliafordítások megjelentetésében. Bizonyos szent- írási szövegrészek ösztönző hatásúak is lehetnek a közös bibliamagyarázatra, mert egyes helyek a különböző keresztény közösségek külön hagyományának sajátos értékeit feje- zik ki, s így sokoldalúan mutatják be Krisztus titkát.31 A tanítóhivatali kiadvány leszögezi, hogy a keresztények számára a Biblia képezi a hitszabály közös alapját, akik az ökumené ápolása során arra kapnak ösztönzést, hogy ״olvassák újra a sugalmazott szövegeket, vál- janak nyitottá hogy a Szentlélek vezetésével azok tanítsák őket”.32 A szentírási szövegek nagymértékben elvezethetnek a szív megtérésére és az életszentségre, mely ha kiegészül a keresztények egységéért mondott imával, akkor ״a lelkét képezik minden ökumenikus mozgalomnak”.33 3. A ZSIDÓ NÉP ÉS SZENT IRATAI A KERESZTÉNY BIBLIÁBAN, PÁPAI BIBLIKUS BIZOTTSÁG (2001)34 Jóllehet a tíz évvel ezelőtt megjelent dokumentum nem utal konkrétan az ökumeniz- musra, mégis, hatása a keresztények közötti szentírás-értelmezésre is kihat, ezért fontos az ismerete valamennyi keresztény egyház számára. Az első keresztény századokban az egyházatyák gondolkodásában az O- és az Újszövetség egysége központi kérdés volt. Sokan elvetették az ószövetségi kinyilatkoztatást, szemben a Krisztus által hozott szövet- ség újszerűségével, és botránynak tekintették az ószövetségi történeteket, melyek nem feleltek meg az Újszövetség Istenének. Ennek az irányzatnak egyik fő képviselője a szi- nopei Markion (Kr. u. 85k — 160k.) volt, aki megtisztította a ״zsidó hatásoktól” a Lukács- evangéliumot és Szent Pál leveleit.35 A Szentírás két része összetartozásának tanúja szemé- lyében és írásaiban is Szent Ágoston (354-430), aki a manicheista gondolatoktól csak Szent Ambrus (340—397) igehirdetése által tudott elszakadni, és jutott el az Ószövetség helyes értelmezésére, vagyis Izrael Bibliájának Krisztus fényében való látására. 31 Szentírás-magyarázat az egyházban, Szentjeromos Bibliatársulat, Budapest 1998, 91. 32 Uo. 33 Uo. Lásd még: UR 8: ״Haec cordis conversio vitaeque sanctitas, una cum privatis et publicis supplicationibus pro Christianorum unitate, tamquam anima totius motus oecumenici existimandae sunt et merítő oecumenis- mus spirituális nuncupari possunt.” 34 PONTIFICIA C0MMISSI0 Biblica, II popolo ebraico e le sue sacre Scritture nella Bibbia cristiana, Libreria Editrice Vari- cana, Cittá del Vaticano 2001. 35 Markion azt tanította, hogy Jézus irgalmas atyja teljesen különbözik a zsidók bosszúálló Istenétől. Harnack Mar- kionról írt művében tévedésnek tartja a nagy egyház által joggal elutasított markion! véleményt. Vö. Harnack, A. von, Martion. Das Evangelium vom fremden Gott. Eine Monographie zur Geschichte der Grundlegung der katholischen Kirche, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1996, XII, 217. Erről lásd még: Bienert, W., Marcion und der Antijudaismus, in Bienert, W., Kirchengeschichte in ökumenischer Verantwortung, V&R unipress, Göttingen 2009, 13-28. 34
