Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Török Csaba: "Ismerd meg Önmagadat!" A fundamentális teológia kiindulási pontjának kérdése
TÖRÖK CSABA ״Ismerd meg önmagadat!” A fundamentális teológia kiindulási pontjának kérdése Minden tudomány számára elsődleges fontosságú kérdés, hogy miként határozza meg önnön kiindulópontját. Az 1995-ös római, a Pápai Gergely Egyetemen rendezett fun- damentálteológiai világkonferencia visszhangjaként a jelenlévő tudósok közös gondol- kodásának a tanítóhivatal részéről történt befogadásaként és egyfajta pápai válaszadásként tekinthetünk a három évvel később napvilágot látott Fides et ratio kezdetű enciklikára,1 amelynek bevezetése (nr. 1-6) ezt a címet viseli: ״Ismerd meg magad!” Két okból is el- gondolkodtató ez a felütés. Egyrészt azért, mert — kivételes módon — a tanítóhivatal e megnyilatkozása nem bibliai idézettel, nem valamiféle teológiai megfogalmazással kéz- dődik el, hanem a pogány bölcsesség egy sajátos tanúságtételével. Másrészt azért, mert előre jelzi a módszert, amely nem deduktív (az isteni örök igazságoktól az ember télé közelítő), hanem bizonyos értelemben induktív (az emberi valóságból, az ember sajátos helyzetének elemzéséből az isteni örök igazságokhoz felemelkedő). Az első szempont kapcsán látnunk kell e gondolat helyzetét a maga kulturális sző- vegkörnyezetében. A delphoi jósda szentélyében a preszokratikus bölcsek mondásait helyezték el. A szentély bejárata fölött állt a Fides et ratio kezdetét is jelentő felszólítás, amelyet Platón által ismerünk: ״Ismerd meg önmagadat!”2 Ebben az ember összes eg- zisztenciális kérdésének foglalatát, értelemkeresésének lenyomatát láthatjuk.3 Nem vé- leden, hogy II. János Pál teológiai felvetése — állítsuk a delphoi bölcsességet a fundamen- tális teológia kiindulópontjába — eleven visszhangra talált a szakirodalomban.4 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az önismeret témája ne lett volna jelen a nyugati gondolkodás és a keresztény teológia történetében már a kezdetektől fogva.5 Az ókori szerzők sok helyen és sok módon olvasták, értelmezték az ősi görög bölcsessé- get: ismerjük fel önnön halandóságunkat, s ezáltal az emberi és isteni lét közötti alap' Magyarul: SZÍT, Budapest 1999. 2 A Prótagorászban így számol be Platón erről: [a bölcsek] ״bölcsességük zsengéit, közös összejövetelük alkalmából fel is ajánlották Apollónak; ekkor írták fel a delphii templomra azokat a mondásokat, amelyeket ma már az egész világ visszhangoz: ismerd meg önmagadat, és: semmit se túlságosan” — Prótagorasz 343b (idézve Faragó L. magyar fordításában: Pro- tagoras, in Platon összes művei, vol. I., Magyar Filozófiai Társaság, Budapest 1943, 57—141, az idézett rész: 107). 3 Akárcsak a kanti Was ist der Mensch? kérdésében. 4 Bibliográfiai hivatkozásokkal is bőven adatolt összegzést nyújt: Pié-Ninot, S., La Teológia Fundamental. Dar ra- zón de la esperanza, Secretariado Trinitario, Salamanca 20014, 96-109. 5 Vő. Kiessling, K., art. Selbsterkenntnis, in LThK3 9, 422. TEOLÓGIA 2011/3-4♦ XLV (2011) 235-248 235
