Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A temető mint szent hely
A temető mint szent hely SZUROMI SZABOLCS ANZELM a temetőkre vonatkozó részletszabályok megalkotását a partikuláris jogalkotás körébe utalja (vö. 1243. kán.). A temetkezés helye az új Egyházi törvénykönyv 1177. kán. 1. §-a és az 1180. kán. 1. §-a fényében elsődlegesen a területileg illetékes plébánia temetője, amennyiben ilyen van. A katolikus hívek nem katolikus temetőben való eltemetésére megfelelő indok le- hét, ha nincs a közelben katolikus temető, vagy az elhunyt családja körében kívánt nyu- godni, de hozzátartozói nem katolikus temetőben kerültek örök nyugalomra. A temetés megtagadásának eseteit nevesíti az 1184. kánon, amelyek közé sorolható a hamvasztásról a katolikus hit elutasítása miatt rendelkező személyeken túl, a nyilvános hitehagyó, eret- nek, szakadár, más nyilvános bűnben élő, akinek egyházi temetése botrányt okozna. El- lenben, a hatályos Egyházi törvénykönyv, a helyi ordinárius engedélyével lehetővé teszi a nem katolikus keresztény eltemetését, abban az esetben, ha saját szolgálattevője nem érhető el, és ha bizonyos, hogy nem rendelkezett ellenkező értelemben.27 A II. világháború után a legtöbb országban túlnyomórészt a világi hatóság kezelésé- be kerültek a temetők, amely folyamat arra késztette az egyházi hatóságot, hogy ezekben a temetőkben is biztosítsa az egyházi temetést és annak szent jellegét. Ezzel párhuzamo- san több helyen új, az egyház tulajdonába tartozó temetkezési hely került kialakításra, pl. az egyes templomok altemplomában, vagy a plébánia templom mellett. Már a CIC (1917) különbséget tett a temető ünnepélyes megáldása - amely a magában foglalta a te- metői kereszt megáldását —, az egyes sírok megáldása, és annak a világi temetőnek a meg- áldása között, amelyben többségében katolikusok nyugszanak.28 Az állami - vagy ön- kormányzati — fenntartás alatt álló temetők megkülönböztetésére a magyar nyelv ha- gyományosan a ״köztemető” kifejezést alkalmazta. A civil hatóság által az egyes államok saját jogalkotásával meghozott új jogszabályok általános kritériumokat fogalmaztak meg minden temetőt fenntartó jogi személyre vonatkozóan, amelyek mint állami egyházjogi rendelkezések az egyházi temetőkre is vonatkoznak. Ezen intézkedések biztosítják bár- mely — az adott államban elismert — vallási közösség számára a saját rítus szerinti egyházi temetés lehetőségét, de egyúttal meghatározott kötelezettségeket is rónak a temetők fenntartóira, elsődlegesen a végső nyughelyek őrzése és a megtartandó egészségügyi rendelkezések tekintetében. így jelenleg a tisztán egyházi tulajdonban lévő temetőknek is nemcsak az egyházi előírásoknak kell megfelelniük, hanem az adott állam saját nor- máinak is. Ezek a rendelkezések azonban tartalmilag nem érintik a temető szent hely mivoltát.29 Az 1970. június 1-jén hatályba lépett Ordo exsequiarium bevezetőjében az egyházi temetés lényegét úgy foglalja össze, hogy fiainak eltemetésekor az egyház Knsztus hús- véti szent titkát ünnepli. Ez abból a hitből fakad, hogy a megkeresztelkedettek a kereszt- ség által egy testté lettek a meghalt és feltámadt Krisztussal, így hisszük és reméljük, hogy Vele együtt életre támadnak a halál által.30 Az egyház éppen ezért saját jogon létesíthet temetőket, amelyre főszabály szerint a területileg illetékes püspök a jogosult, illetve más csak az ő engedélyével teheti ezt meg. Ez azért is szükséges, mivel a temető — anúnt láttuk — sajátosan is szent helynek minősül, amelynek megáldása, illetve violatója esetében, reconciliatiója. a püspök feladata. 27 1183. kán. 3. §. 28 Conte A Coronata, M., Institutiones iuris canonici, II. 94. 29 Vö. SZUROMI, Sz. A., Az egyházi temetés, mint a lelkek üdvösségének a szolgálata: megjegyzések a katolikus egyház te- metésifegyelméhez, in Iustum Aequum Salutare IV/3 (2008), 211-215. 30 Temetési szertartáskönyv, I. Budapest 1977, 19. ;OLOGiA 2011/3-4 233
