Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
A házasság és a család a bibliai hagyományban RÓZSA HUBA mondottak ellenére mégis kimondható, hogy a család jelentősége jelen van az Új szövet- ség perspektívájában. 2. 2. A család az evangéliumi hagyományban Az Újszövetség elbeszélő szövegeiben — gondolunk itt az evangéliumokra és az Aposto- lók cselekedeteire — kétségtelenül több részletet találunk családi-rokoni kapcsolatokra, de mélyebben nem térnek ki egy-egy család belső életére vagy családi vonatkozásaira. Ami- kor az evangéliumok, és egyáltalán az Újszövetség családról adott tanításával foglal- kozunk, akkor megfontolás tárgyává kell tennünk azt, hogy maga Jézus is család köte- lékében született és élt egészen nyilvános tevékenységéig. Ennek a ténynek különleges nyomatékot ad Pál apostol kijelentése: ״Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született.״ (Gál 4,4) Mindez arra enged következtetni, hogy a család üdvtörténeti jelentősége az Újszövetségben is megmarad, ugyanakkor Jézus emberi éle- tében is fontos szerepet játszott, és előkészítette küldetésére. Tegyük még hozzá, hogy az evangéliumi hagyomány szélesebb összefüggésben csak a szentcsaládról nyújt ismere- teket, bár a rá vonatkozó ismeretünk így is csak töredékes marad. Az evangéliumok hangsúlyt fektetnek arra, hogy elhelyezzék Jézust az üdvösség történetében, és összekössék az Ószövetségben elhangzott isteni ígéretekkel, többek kö- zött á Dávid házához fűződő várakozásokkal. Jézus annak a családnak tagja, amelynek feje a Dávid házából és nemzetségéből való József (Mt 1,16.30; Lk 1,27; 2,4), és Jézus az ő révén tartozik Dávid házához (Mt 1,1-17.20-25). A családról, amelyben Jézus született és élt, Máté és Lukács az ún. gyermekség- evangéliumában (Mt 1-2; Lk 1-2) nyújt bővebb ismeretet, és szórványosan epizódokat vagy utalásokat az evangéliumok Jézus nyilvános tevékenységéről szóló részeiben. A gyér- mekségevangélium elismerten teológiai természetű értelmezése Jézus születésének és gyermekkorának, szövegének kánoni olvasásából mégis megtudjuk, miként látta az após- toli egyház Jézus családjának jelentőségét. A szentcsalád gondozta, védelmezte és körülvette Jézus életét. Ebben a családban szerezte azokat az ismereteket és tapasztalatokat, amelyek révén belépett az emberi vi- lágba. Ekkor, közvetlen közelségben, szerezte meg az emberi életnek azt a gazdag ta- pasztalatát és szeretetét, amely később megnyilvánult tanításában és az emberekkel való érintkezésében. Lukács evangéliumának megjegyzése a tizenkét éves Jézusról szintén ezt a megállapítást erősíti meg: ,, Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett ne- kik. ...Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.״ (Lk 2,51-52) Mária és József a korabeli zsidó család vallásos életét élte, és lelkiismeretesen telje- sítették a Törvény előírásait (Lk 2,21-23; 2,41). Az ember Jézus tőlük vette Izrael hité- nek és vallásgyakorlatának ismeretét. Ebből a szempontból kell értelmeznünk azt is, hogy a tizenkét éves Jézust fel viszik Jeruzsálembe a húsvét ünnepére (Lk 2,42). Jézus számára egyéb emberi ismeretek forrása is volt a családja. Ennek egyik jele, hogy az evangéliumokban Jézust az emberek vagy József, az ács fiának mondják (Mt 13,55; Lk 4,22), vagy magát egyszerűen csak ácsnak (Mk 63). A két megnevezés összefüggése rámutat, hogy Jézus foglalkozása ács volt, s az ácsmesterséget a családban, Józseftől tanul- ta. Emberi arculatán tehát kétségtelenül nyomott hagyott a názáreti ház világa. Jézus emberi élete számára tehát jelentős volt az a család, amelyben született és nö- vekedett. Ebből egyúttal levonható az a következtetés, hogy a család az Újszövetségben is megtartja az Ószövetségből megismert és elismert értékét. í EOLÜGiA 2011/3—4 225
