Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
A házasság és a család a bibliai hagyományban RÓZSA HUBA-Vallás és erkölcs védelme: a szülők adták a választ mindarra, ami kultikus, vallás- erkölcsi vonatkozásban felmerült (Kiv 12,26—28; 13,14—16; MTörv 6,6-9; 6,20-25 stb.) -, ők közölték JHWH akaratát. — A sok gyermek: többnejűségből több gyermek, a több feleségtől származó gyér- mekek közötti rivalizálást a szülői - főként atyai tekintély - tarthatta egységben, és fékezhette. A család önfenntartó szerepe tehát széles feladatokat ölelt fel. Ez a magyarázata annak, hogy a családhoz tartozó személyek nagy száma és ereje rendkívül fontos volt. Ha mindezt figyelembe vesszük, érthetővé válik a bibliai világ családszemlélete. A családhoz való tartozás az élet alapvető eleme, és az egyén helyzetét, súlyát is az hatá- rozata meg, hogy melyik családhoz tartozott, vagy melyik családot képviselte, illetve melyik családokból álló nemzetséghez tartozott. Az egyén és a család között szolidaritás állt fenn. Teljesen ismeretlen volt a korunkban elfogadott magányos nők és férfiak stá- túsza, és ha valaki kikerült a családból (özvegyek, árvák, hontalanok), helyzete a család segítő ereje nélkül rendkívül nehéz volt. 2. 3. Λ nagycsalád védelme az izraelita törvénykezésben A család volt az izraelita társadalom alapja. A nagycsaládban több nemzedék élt együtt, s ebből az együttélésből számtalan erkölcsi és szociális természetű probléma keletkezett. Az izraelita jogalkotás támogatta és védte a család intézményét, emellett azonban a tör- vények a reális életből keletkező visszaéléseket szankcionálták, és azokat elhárítani tőre- kedtek. A dekalógus 4. parancsa egy általános értelmű meghatározásban védi a szülőket: ״Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet JHWH, a te Istened ad neked” (Kiv 20,12); ״Tiszteld apádat és anyádat, amint JHWH, a te Istened párán- csolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen sorod azon a földön, amelyet JHWH, a te Istened ad neked. ” (MTörv 5,16) A parancs két részből áll: egy parancsból: tisztelet (apodiktikus parancs); és egy ígéretből: ״hogy hosszú életű légy”, ״jól menjen sorod”. A parancs alapigéje ״tiszteld” (לבכ kábád), jelentése ״valakit fontosnak tartani, va- lakinek fontosságát elismerni”. Az emberi közösségben tisztelni valakit, annyit jelent, mint elismerni a neki kijáró szerepet, illetve tisztséget. A parancs felnőttekre vonatko- zik, mert azt csak ők teljesíthetik vagy sérthetik meg. Ez azokból az esetekből tűnik ki, amelyek a szülői tiszteletet megsértő emberek büntetését írják elő. ״Aki megüti apját, vagy anyját, azt halállal kell büntetni.” (Kiv 21,15) ״Aki megátkozza apját vagy anyját, az haljon meg. Mivel az apját vagy anyját átkozta, vére visszahull rá. ” (Lev 20,9) ״Aki apjával vagy anyjával méltatlanul bánik, azt halállal kell büntetni.” (Kiv 21,17) ״Atkozott, aki apját vagy anyját, nem tiszteli. S az egész nép mondja rá: Úgy legyen.” (MTörv 27,16) ' A megtévedt fiú: ha szülők a vének elé viszik, halállal bűnhődjék (MTörv 21,18-21). TEOLÓGIA 2011/3-4 217
