Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
RÓZSA HUBA A házasság és a család a bibliai hagyományban 2. 4. A levirátusi házasság Az ószövetségi házasság egy másik, az Újszövetségben is említett formája (Mk 12,18-27; Mt 22,23—33; Lk 20,27—40) az ún. levirátusi házasság,31 amelyet a deuteronomiumi tör- vénykezésben találunk: 8Ha testvérek laknak együtt, s egyikük meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az el- hunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülről, idegen családból való férfihez. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve. 6Az elsőszülött, akit (az asszony) szül, kapja az elhunyt testvér nevét, nehogy kivesszen a neve Izraelben. Ha azonban a só- gór nem akarja elvenni sógornőjét, a sógornő menjen a város kapujához a vének elé, s adja elő: ״Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét. ” 8A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha meg- jelenik és kijelenti: ״Nem akarom feleségül venni”, 9a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: ״Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni.” 1'Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: ״A mezítlábas házanépe” (MTörv 25,5—10). A házasság elsődleges célja a bibliai Izraelben az utódok biztosítása, a család fennmaradá- sának rendezett folytatása. Ezért olyan esetben, ha egy asszony megözvegyül anélkül, hogy fiú utódai lennének, az ún. levirátusi házasság intézménye szolgál a helyzet orvos- lására. Eszerint az elhunyt férj legközelebbi rokona, rendesen a testvére, tehát az özvegy sógora (latinul levir) arra kötelezett, hogy az özvegyet elvegye feleségül, és egy fiú utódot támasszon neki. Az így született fiúgyermek az elhunyt félj utódának számít, és annak a genealógiai vonalát folytatja. Ezzel biztosított, hogy a család nem hal ki. Abban az esetben, ha az özvegy sógora vonakodik őt elvenni, akkor az özvegy igénybe veheti a helyi bírás- kodást, a véneket, és azok elé viheti ügyét (lásd még Rut 4,12), bár ezeknekjogi lehetősé- gük nincs a vonakodó sógort kötelessége teljesítésére kényszeríteni, jelenlétük tanúskodás. A MTörv 25,5—10 leírt eljárás a sógor sarujának levételével a vének jelenlétében azt je- lenti, hogy az özvegy jogot szerez a sorsa feletti rendelkezés szabadságára.32 A bibliai hagyományban a MTörv 25,5—10-en kívül még két alkalommal szere- pel a levirátus törvénye két elbeszélő szövegben (Tér 38; Rut könyve), de a részletek- ben eltérnek a Második Törvénykönyv ben szereplő törvénytől, és eltérnek egymástól is. A MTörv 25,5—10 és a Tér 38 szerint a levirátus sürgető, azaz mihamarabb végrehajtan- dó, míg Rut könyve szerint nem. A MTörv 25,5—10 a levirátus kötelezettségét csak azokra a testvérekre korlátozza, akik együtt laknak; Rut könyve szerint a levirátus kötele- zettségét a távolabbi rokon is teljesítheti; a Tér 38 pedig kiteijeszti az apósra is. Érdekes az is, hogy a törvény szerint ״az elsőszülött, akit (az asszony) szül, kapja az elhunyt testvér nevét” (MTörv 25,6), de nem ez történik Rut könyvében Noémi és Boáz esetében, mert a tőlük született fiú, Obed, Boáz nemzetségtáblájában szerepel (Rut 4,21-22).33 Mindent összegezve, a levirátusi házasság egy családjogi intézmény, amely a család rendezett fennmaradását, valamint gazdasági biztosítását szolgálja, különös tekintettel a 31 Db Vaux, R., Les institutions I, 63—65. Részletes szövegelemzéssel lásd Schreiner, S., Mischehen — Ehebruch — Ehescheidung, Beobachtungen zu Mal 2, tO—16, in ZAW 91 (1979), 207—228; Hamilton, V. P., art. Marriage, Old Testament, 567—568 (C.6); Pressler, C., The View of Women Found iin the Deuteronomic Family Laws, a szöveg elemzésével 63-74; Otto, E., Theologische Ethik, 57-61. 32 Hamilton, V. P., art. Marriage, 567 (C.6). 33 Lipinski, E., Le mariage de Ruth, in VT 26 (1976), 124—127; Hamilton, V. P., art. Marriage, 567 (C.6); Fech- TER, F., Die Familie in der Nachexilszeit, 258—265. 210
