Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
A házasság és a család a bibliai hagyományban RÓZSA HUBA megözvegyült feleségre és a levirátusi házasságból született fiúgyermekre mint örökösre. A törvény tehát rendkívül humánus, amennyiben az özvegyet akaija támogatni és róla gondoskodni, valamint a családi vagyont a közvetlen családon belül akarja tartani. 2. 5. A házasság az ószövetségi jogalkotásban A házasság az Ószövetség tanítása szerint ugyan Isten teremtő akaratából jön létre, de nem vallási természetű, és a házasság megkötésénél nincs szerepe vallási intézménynek. Ugyanakkor a házasságot Mózes Törvénye szabályozza, azaz bevonta abba a törvényke- zésbe, amelyet Isten adott Izrael életének szabályozására, és szorosan kapcsolódik az er- kölcsi parancsokhoz, adott esetben rituális természetű előírásokhoz is. Az Ószövetség- ben a házasságjogi rendelkezések tárgya, abból a célból, hogy az életből adódó vitás kérdéseket rendezzék, de szisztematikus házasságjog nem alakult ki. Ezeknek a jogi sző- vegeknek végső formája több redakciós tevékenység eredményeként jött létre és ma többségében a Második Törvénykönyvben találhatók (MTörv 21,10—14.15—21; 22,13—29; 24,1—4.5; 25,5-10). Ezekhez a törvényekhez járulnak még a szexuális bűncselekmények- re vonatkozó rendelkezések az ún. Szentség törvényében (Lev 18; 20) és a Szövetség köny- vében (Kiv 20,22-23,33). Ha a házassággal összefüggő törvényeket nézzük, azok rendkívül sokirányúak. Mégis ha a törvényszövegeket nézzük, összességében többségüket a házasságtörés kér- désével foglalkozó jogalkotás teszi ki. A rövid, általános jellemzésen túl nem foglalko- zunk részleteiben az egyes törvényekkel, egyedül a házasságtörés kérdésére térünk ki,34 már csak azért is, mert az Újszövetségben is megjelenik az Ószövetség törvényhozása a házasságtörés büntetésére (Jn 7,53-8,11). A dekalógus 6. parancsa mondja ki az apodik- tikus jog formájában: ״Ne törj házasságot!” (Kiv 20,24; MTörv 5,18), s ezzel Isten akara- tának megtörését jelenti ki. Ezt az általános tilalmat bontja részleteire deuteronómiumi törvénykezés: (MTörv 22,13-23,15; 23,16-24,5). Ezek a törvények a következők: 1) 22,13—23,15: egészen a szexualitás témájára koncentrál 22,13—21: a jegyes (menyasszony) védelme 22,22—29: házasságtörés esetére vonatkozó előírások 22: férfi házas asszonnyal 23—24: férfi jegyben álló nővel 25-27: férfi eljegyzett leánnyal (elhagyott területen) 28—29: férfi nem eljegyzett nővel 23,1: az apa feleségével való házasság tilalma.35 2) 23,16—24,5: törvények, amelyek átmenetet alkotnak a sextum témájáról a tulajdon témájára. Ezekből törvények a sextumra: 23,18—19: a kultikus prostitúció tilalma 24,1—4: a válás rendezése 24,5: az újonnan házasult mentes egy évig hadba vonulni. 34 Gerstenberger, E., art. Ehebruch, in NBL I (1991), kol. 479-481, 479-480. 3s A MTörv 22,13-29 szövegtest elemzését lásd Pressler, C., The View of Women Found iin the Deuteronomic Fa- mily Laws, 21-43. TEOLÓGIA 2011/3-4 211
