Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - II. rész
PUSKÁS ATTILA A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - II. rész fenyegetőnek tűnik a szabadságra és a toleranciára nézve. Mindenekelőtt azt érdemes tisztáznunk, hogy a bibliai monoteizmus vallási igazságfogalma mit jelent, mi a gyökere az igaz és a nem igaz vallás megkülönböztetésének. Jan Assmann szerint a kozmoteista politeizmus nem ismeri az igaz és a hamis vallás megkülönböztetését.8 A politeista vallások természetes evidencián nyugszanak. Az iste- nek, a vallási rítusok végzése és az isteni uralkodó uralomgyakorlása együtt biztosítják a kozmosz rendjét, benne a természeti folyamatok és az állami élet rendjét, megóvják a kozmoszt a káoszba való visszasiillyedéstől. Itt az üdvösség egybeesik a fennmaradással, a káosz elkerülésével, az uralkodás hatékonyságával. Ha fennáll a rend, ha megbízhatóan működnek a természeti folyamatok és a társadalmi élet, akkor ez önmagában természe- tes evidenciát és legitimációt szolgáltat a politeista vallásnak. Ám azok számára, akiknek elnyomást, megaláztatást és a megsemmisülés veszélyét jelenti egy ilyen rendszerben él- ni, a politeista vallás természetes evidenciája elveszíti erejét. Új, más típusú vallási évidén- ciára találnak, ha szabadulást, megmenekülést, üdvösséget nyernek ebből a rendszerből. Ez történt a héberekkel, amikor hitük és tapasztalatuk szerint jahve-Isten szabadulást szerzett nekik Egyiptomból, a rabszolgaság házából. Erre a hit- és üdvtörténeti tapaszta- latra épült Izrael vallása, a Jahve-monoteizmus. Ennek a tapasztalatnak a fényében kü- lönböztették meg az igaz Istent és a hamis isteneket: számukra az az igaz Isten, akinek megmenekülésüket köszönhetik abból a világból, mely isteneivel és egész vallási-társa- dalmi berendezkedésével üdvösség helyett a biztos megsemmisülést jelentette. A mono- teizmus/politeizmus, az igaz vagy nem igaz vallás megkülönböztetése Izrael számára elsődlegesen nem teoretikus, hanem gyakorlati, etikai és tapasztalati kérdés. AJahve-hit monoteizmusának alapvető hitvallása Jahve istenségének lényegét ebben a szabadító, megmentő, szabadságot adó mivoltban fogalmazza meg, s ennek következménye, köve- telménye az O egyetlensége és egyetlenként való tisztelete: ״Én vagyok Jahve, a te Iste- ned, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Rajtam kívül más istened ne legyen" (Kiv 20,2-3; MTörv 5,6).9 Az egyistenhitnek ezt a sajátos bibliai formáját nevezi az ószövetségkutatók egy ré- sze ״etikai monoteizmusnak”.10 Isten istenségének az a kritériuma, hogy van hatalma és szándéka megmenteni, megszabadítani mindenfajta nyomorúságos helyzetből, melynek az egyiptomi szolgaságból való szabadítás lesz az ősmintája; van hatalma és szándéka az igazságosság és a szolidaritás testvéri közösségének, Isten népének a megalkotására a tör- ténelemben. Az exodus tapasztalata, az egyedüli szabadító Isten megvahása, a szövetség8 Vö. Assmann, J., Mózes, az egyiptomi. Egy emléknyom megfejtése, Osiris, Budapest 2003, 15—21. 9 Később, a babiloni fogság idején keletkezett deutero-izajási szövegekben, melyek már a tiszta, elméleti mono- teizmust fogalmazzák meg, azaz kifejezetten tagadják más istenek létét (semmik), Jahve istenségének és egyet- lenségének továbbra is kritériuma az, hogy egyedül O tudja megszabadítani népét a szolgaságból. Más istenek erre képtelenek. E hagyományos kritériumhoz most azonban újabbak is társulnak: Jahve ég és föld teremtője, bölcsességében egyedül ő látja és hirdeti előre a jövőbeli eseményeket, a történelem emberi szereplői (Nebu- kadnezár, Kürosz) végső soron eszközök akaratának végrehajtásában, egyedül ő képes arra, hogy a múltban tett üdvös vagy ítéletes ígéreteit beváltsa. Vö. íz 41,21—29; 43,10—13. 10 Erich Zenger felhívja a figyelmet, hogy pl. a 82. zsoltár milyen érzékletesen ábrázolja a politeizmus létjogosult- ságának a megszűnését és a Jahve-monoteizmus etikai természetét. Jahve ítéletet tart az istenek fölött az isteni tanácsban, mert az istenek nem szereznek igazságot a szegénynek, gyengének, özvegynek, hanem a gonoszok érdekeit veszik pártfogásba. Ennek következtében megrendül a föld az erőszak és a jogtalanság tegedése alatt. Mivel a népek istenei csődöt mondtak, el kell tűnniük. Jahve az igazságosság megteremtője lesz, minden nép- nek, az egész földnek az Istene. Vö. Zenger, E., Der Mosaische Monotheismus im Spannungsfeld von Gewalttätigkeit und Gewaltverzicht. Eine Replik auf Jan Assmann, 69—73. 190
