Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - II. rész
A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz -11. rész PUSKÁS ATTILA tott, ezért mindenki egy és ugyanazon méltósággal rendelkezik; egyetemes üdvözítő terve mindenkire vonatkozik, mely Jézus Krisztus egyetemes megváltói műve és a Szent- lélek egyetemes működése révén valósul meg. Az egyetlen teremtő és üdvözítő Isten minden embert egy közösségbe, Isten népébe akar egybegyűjteni, ahol minden megosz- lás megszűnik, és leomlanak a nemzeti, kulturális, társadalmi és nemi különbségekből emelt egyenlőtlenségek és ellentétek válaszfalai az emberek között. Mindez azonban nem jelenti a sokféleség és a különbségek megszűnését, éppen ellenkezőleg: Isten népé- ben ki-ki a sajátos, személyes adományaival ajándékozhat meg másokat. A bibliai egyistenhit egyetemes távlatú. Az egyének (Noé, Abrahám), Izrael és az egyház kiválasztása mindig a nagy egész kedvéért, az egész emberiség javára történik. Ugyanakkor a bibliai monoteizmus kritikus minden olyan politikai rendszerrel szem- ben, amely az egységet erőszakkal, a különbségek eltörlésével, manipulációval, vagyis bűnös eszközökkel és pusztán emberi érdekek alapján kívánja létrehozni. Eleve kudarc- ra van ítélve a nagyhatalmak birodalmi politikája, amely az egynyelvű, egyideológiájú és homogén emberiség kialakítását célozza. E törekvés gőgből táplálkozik, a valódi, tartós és üdvös egységet egyedül teremteni tudó isteni hatalom bűnös utánzata. A bibliai őstör- ténetben olvasható elbeszélésnek a bábeli torony építéséről (Ter 11,1—9) egy ilyen olva- sata is lehetséges. Az egész földön egy nyelvet beszélő emberek nagy nevet akarnak ma- guknak szerezni egy égig érő torony és város építésével, ám Isten összezavaija a nyelvüket, hogy ne sikerüljön a vállalkozás. Az elbeszélés értelmezhető olyan megkísértés- és bűn- beesés-történetként, mely a nagy birodalmak építkezésének logikáját szimbolizálja, me- lyek úgy akarnak naggyá, istenivé válni, hogy politikai érdekeik alapján megszüntetik a nyelvi, kulturális és egyéb különbségeket, uniformizálják az embereket. Isten azonban közbelép, meghiúsítja ezt a törekvést és helyreállítja a népek és nyelvek közötti különb- ségeket, melyeket a Tér 10 szövege részletesen bemutat. Az egy Isten tehát szembe száll a mértéktelen emberi hatalomkoncentrációval, gőg- és bűnös érdekek vezérelte egysé- gesítéssel, ugyanakkor síkra száll a különbségek védelmében. Az egy Isten akarja az em- beriség egységét, de egészen másként. Ennek képe és nyitánya, valamint a bábeli torony építésének ellenképe az Apostolok Cselekedeteiben olvasható pünkösdi jelenet az egyete- mes egyház születéséről (ApCsel 2,1-12). A Szentiélektől áthatott apostolok Jézus evan- géliumát hirdetik, s a sok különböző nemzetiségű, kultúrájú és nyelvű ember a saját nyelvén hallja és érti az apostolok szavát. Jézus egyetlen örömhírének hallgatása és hittel való befogadása az egy Szentlélek erejében olyan egységet és közösséget teremt az em- berek között, mely egyáltalán nem szünteti meg az egységet gazdagító különbségeket és sajátosságokat. Az egyház egységének és egyetemességének képe és maradandó mintája ez. A keresztény egyistenhit az egyház ezen egységének az alapját a Szentháromság egységében találja meg. A Szentháromság egysége: egység a különbözőségben és külön- bözőség az egységben; Atya, Fiú és Szentlélek személyi különbsége, a kölcsönös viszonyú- lások különbsége az egy isteni természet és szeretetélet egységében. A Szentháromság egy Istennek ez a kommumó-egysége az alapja, célja és mintája az egyház egységének, melybe Isten minden embert kivétel nélkül meghív. 4. A MONOTEIZMUS A SZABADSÁG ELLENSÉGE? A monoteizmussal szemben megfogalmazott bírálatok harmadik területe az igazság, sza- badság, tolerancia kérdésköre. Az igaz/hamis vallás, igaz Isten és bálványok monoteista megkülönböztetése, amelyhez egy kizárólagos vallási igazságigény és elköteleződés járul, >GIA 21 189
