Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Traduction Oecuménique de la Bible (TOB)
KÖNYVSZEMLE egyeztetése véleményünk szerint fontos feltétele a morális megújításnak. Ha meg akar- juk szilárdítani, szellemi természetünk újra felfedezése által felül kell vizsgálnunk szabad- ságról vallott felfogásunkat. Ezen az alapon kezdhetjük el újra felépíteni a keresztény er- kölcstant. Két kiindulópontot javaslunk ehhez a munkához: az Evangélium szellemének megfelelően engedjük, hogy az erkölcstan területén is újra működhessen a Szentlélek; majd pedig természetes hajlamaink feltárása révén erősítsük meg a természettörvény ta- nítását.” A Szentlélek és az új törvény című VII. fejezetben bemutatásra kerül, hogyan fejti ki hatását a Szentlélek a keresztény ember életében. Az evangéliumi törvényről szólva: ״Belső avagy belénk oltott törvényről van szó, mely nem más, mint a Szentlélek kegyel- me, melyet a Krisztusban való hit révén kapunk meg, s amely a szeretet által fejti ki ha- tását. Ebben rejlik legfontosabb eleme, továbbá erejének, dinamizmusának a forrása. ...” ״Az új törvény hasonlít a természettörvényhez, melynek szintén belül van a gyökere, s ez az új törvény válik majd a Lélek által belénk oltott szeretet szabályává.” — külön kitér- ve a felebaráti szeretetre, a hegyi beszédre, a szentségekre és az egyházi intézményekre. A természettörvény és a szabadság című VIII. fejezet keretében a jóra való termé- szetés hajlam, a lét megőrzésére való természetes hajlam, a házasságra való hajlam, az igazság megismerésére való hajlam, a közösségben való életre irányuló természetes haj- lám témaköre, és a természettörvénynek az erkölcsi nevelés szakaszai szerinti szerepe is elénk tárul. Pinckaers könyvének konklúziója: a virrasztó erkölcs; ״Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.” (Lk 12,35- 36) ״Virrasztó szolgaként a katolikus erkölcstan is gondosan megőrizte lámpáját azóta, hogy az Úr rábízta az Evangélium lángját.” - amelyhez e művével is jelentősen járult hozzá a neves Szerző. Hámori Antal Traduction Oecuménique de la Bible (TOB) Cerf, Paris 2010. 2010 végén a Biblia ökumenikus francia fordítása látott napvilágot. Az első megjelenés (1975) óta a franciaországi Bibliakutatás Ökumenikus Csoportja (AORB) gondozza a szöveget, s mára egy korábbi, 1988-as javítás és áttekintés után immár a második, telje- sen revideált, bevezetőiben és jegyzeteiben megújult ökumenikus fordítású Szentírást tarthatjuk a kezünkben. A jelen kiadásnak az újdonsága a katolikus és a protestáns rész- vétel mellett az ortodoxok belépése a közös munkába. A korábbi kiadásokban nagyon lehatárolt volt az ortodox részvétel, ám az új kiadás jelenlegi megvalósításában kiemelt szerepük volt egyfelől bizonyos szentírási helyek magyarázatánál, másfelől pedig az orto- dox egyházak liturgiájában használt deuterokanonikus könyveknek a Szentíráshoz való csatolásánál. Hat ilyen könyvről van szó, melyek nem szerepeltek a korábbi kiadások- ban: Ezdrás 3. és 4. könyve, a Makkabeusok 3. és 4. könyve, Manassze imája, valamint a 151. zsoltár. Az új könyveket egy hosszú ismertetés vezeti be, mely egyúttal eligazít az ószövetségi kánon és a Septuaginta fordításának a világában. A hat, ilyen összeállításban még nem szereplő könyvet a hagyományos katolikus deuterokanonikus könyvek után helyezték el. A franciaországi Biblikus Ökumenikus Tanács 2008 áprilisában döntött a hat új könyv szerepeltetéséről az eddig ismert ökumenikus bibliafordításban, egyetértésben TEOLÓGIA 2011/1-2 133
