Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Traduction Oecuménique de la Bible (TOB)
KÖNYVSZEMLE a párizsi Szent Szergej Ortodox Teológiai Intézet javaslatával és a Bibliatársulatok Világ- szövetségének (The United Bible Societies, UBS) a támogatásával. Itt egy rendkívüli egy- háztörténeti megnyilvánulás tanúi lehetünk, mely meghatározó lesz az ökumenizmus számára, mivel ilyen jellegű Szentírás még nem jelent meg. Az Ó- és az Újszövetség kö- zött elhelyezkedő deuterokanonikus szövegek két részt alkotnak: először a katolikus és az ortodox egyházak számára is közös deuterokanonikus műveket, majd egyedül az or- todox egyházak által elismert deuterokanonikus könyveket. A deuterokanonikus könyvek előtti általános bevezetés, majd az egyes könyvek előtti külön ismertetés pontosítja, hogy a keresztény egyházak saját hitükben, imájukban és liturgiájukban milyen helyet biztosítanak az egyes deuterokanonikus könyveknek. Az összeállítók fontosnak tartották, hogy a Biblia olvasói ebben az ökumenikus fordításban jobban megértsék, hogy miként jöttek létre a zsidó írások, és hogyan állt össze az a gyűj- temény, amelyet a keresztények Ószövetségnek neveznek. Az új, francia fordítású öku- menikus Bibliát két szempontból is mérföldkőnek tekinthetjük a keresztény egység útján, egyfelől mivel az ortodox egyházakban használt és az Ószövetséghez sorolt köny- veket is magában foglalja, másfelől pedig egy sikeres együttműködés gyümölcseként megszületett ökumenikus módon lefordított Biblia annak a jele, hogy a keresztények egy jelentős kérdésben készek összefogni, és a Krisztus által kívánt egységről tanúságot tenni. Az új fordítású ökumenikus, francia nyelvű Bibliában (TOB) az egyszerűség ked- véért nevezték ״deuterokanonikus”-nak a katolikus és az ortodox Szentírásban szereplő, de a protestáns kiadásban nem található ,,többletkönyveket”. A hat műnek ugyanaz a helyzete, mint a katolikus Bibliában található, deuterokanonikusnak nevezett könyveké. Mindegyiket olvasásra hasznosnak és engedélyezettnek tartották (anagignoszkomena). Ér- demes felidézni, hogy Ezdrás 3. és 4. könyve, valamint Manassze imája egészen a XX. századig a latin Vulgata függelékében szerepelt. Ezdrás 3. könyve (3Ezdr) az eredeti arámból görögre való fordítása, mely kiegészíti a Krónikák és Ezdrás—Nehemiás írásait. Felidézi a babiloni fogság végét és a Jeruzsálembe való visszatérést. Ezdrás 4. könyve (4Ezdr) három független szövegnek az összeállításából keletkezett, és csak az orosz ortodox bibliákban szerepel. A központi része (3—14. feje- zetek) Ezdrás apokalipszise címen ismertek, és a Kr. u. 1. század végéről származnak. Az első három fejezetben Ezdrás Istennel vagy az ő angyalával folytat párbeszédet, a három következő fejezet pedig szimbolikus látomásokat ír le: egy gyászoló asszonyt, egy sast és egy messiási tulajdonságokkal rendelkező embert. Az utolsó fejezetben Ezdrás helyre- hozza a szent iratokat. A latin változat egy mára elveszett görög szövegen alapul, mely az eredeti sémita fordításból készült. Az 1-2. és a 15-16. fejezetek a Kr. u. 2-3. század utó- lag beillesztett és latinra fordított keresztény iratai. A Makkabeusok 3. könyve (3Makk) a jeruzsálemi templom Kr. e. 70-ben való elpusztítása előtt készült görög nyelven, és el- beszéli, hogyan mentette meg Isten a zsidókat Alexandriában, amikor a király parancsá- ra leitatott elefántokat küldtek rájuk, hogy eltapossák őket a hippondromban. A Mákká- beusok 4. könyve (4Makk) Kr. u. 1. vagy a 2. században görög nyelven keletkezett, mely mint bölcsességi irat azt szeretné kimutatni, hogy ״a jámbor értelem magasabb rendű a szenvedélyeknél”, s a zsidó vértanúk- Eleazár, a hét testvér és anyjuk — példáját hozza fel (vö. 2Makk 6—7). Manassze imáját a Kr. e. 2. és Kr. u. 1. század közötti időben állították össze görög nyelven, mely bűnbánattal és bizalommal fordul az isteni irgalom felé. Ez a rész szorosan kapcsolódik a 2Krón 33,12—13-hoz, ahol a gonosz Manassze király imád- kozik Istenhez babiloni fogsága idején. A 151. zsoltára, görög Septuaginta irataiban szere- pel, és egy héber változatát Qumránban is megtalálták, a Zsoltárok-tekercs végén. (Vö. 134
