Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
TÖRÖK CSABA Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia célja az, hogy önmagunkká legyünk; én nem az vagyok, aki vagyok, hanem az, akivé válók113 - az egzisztencia nem más, mint az egzisztálás. Akkor vagyok, aki vagyok, ha szüntelenül megharcolom a harcot, hogy önmagam legyek.114 Ehhez azonban gondolkod- nőm kell, ám gondolkodásom csak akkor lényegi, ha annak tárgya lényegi kapcsolatban áll egzisztenciámmal. Végső soron a gondolkodó a létező, és a létező a gondolkodó.115 A kierkegaardi örökség visszhangra talált a keresztény hittani irodalomban. Az ortodox teológiában az egzisztenciális dialektika fogalmát N. Berdjaev munkálta ki, amennyiben a dialektikus feszültséget Isten és ember viszonylatában vizsgálta: az ellentétpár a szellem és a természet. Az ember nagy döntése arra vonatkozik, hogy a természet (a valóság ob- jektummá tétele), vagy Isten (a megistenülés, az istenemberi gondolat) felé fordul.116 A protestantizmuson belül jelent meg a dialektikus teológia. K. Barth abból indult ki, hogy Isten se nem szellemi, se nem természeti erő, hanem minden erők, minden ener- giák ״krízise”. így Isten világa elkülönül az ember bűnök és szembenállások világától; teljességgel túl van az emberi nemek és igenek kategóriáin.117 A fenti értelemben nem jelenik meg Newmannél az egzisztenciális dialektika — bár igaz, hogy nem követi a hegeli dialektika rendszerét, ám ettől még nem a kierkegaardi nyomdokokon halad. Számára is fontos az egyén, a konkrét ember, ám nem feltételez elementáris feszültséget az emberi személy egzisztenciájának konstitúcióján belül. Ugyan- akkor a berdjaevi—barthi dialektika sem az ő útja, ahol a feszültség a természet és a szel- lem/kegyelem, az objektiváló értelem és az istenemberi létalkotmány között áh fenn. Newman a hitről való gondolkodásában és apologetikus módszerében egy olyan induk- tív metodológiát fogalmaz meg, amely a konkrét emberi életállapotból indul ki. Számá- ra a keresztény hitben az ismerés és a nem ismerés, a kétely és a bizonyosság dialektikája válik kitapinthatóvá, az a nagy folyamat, amelynek révén a szkeptikus, kereső ember hí- vővé válhat. Mint láthatjuk, Newman kiindulópontja nem az elvont okoskodás, nem is egyfajta konceptuális érvrendszer (mint a korra jellemző katolikus apologetikában), hanem a real man, a valós, egyszerű ember, akiből írásaiban a teológia partnere lesz. Az egyéni tapasz- falattól, a kételyektől és a kérdésektől jut el az apologetika útjain a keresztény hit bizo- nyosságáig, egyetemességéig. Newman úttörő azon a téren is, hogy a tapasztalatot pszichológiai szinten is értei- mezi, de nem reked meg egyfajta külsődleges pszichologizmusnál. Sokan joggal nevezik őt a XIX. századi Szent Ágostonnak, az emberi lélek nagy tudósának. A párhuzam any- nyiból is helytálló, hogy a Vallomások könyvébe foglalt megtérés-elbeszéléshez, hitval- láshoz hasonlítható több szempontból Apologia pro vita sua című írása.118 Mindazonáltal megfigyelhetjük, hogy írásaiban Newman elszórtan, ritkán idézi a hippói püspököt ki- sebb előadásokban, vázlatokban, szinte mindannyiszor másokkal együtt felsorolás jelle113 Ld. Lange, F. de, Becoming One Self. A Critical Retrieval of «Choice Biography», in Journal of Reformed Theology 1 (2007), 272-293, 287. 114 Az embernek ez az ״önmagává válása” három fázison — esztétikai, etikai, vallási — keresztül teljesül be, ahol is minden fázis között az átmenetet egyfajta ugrás, egyfajta logikailag-elvontan meg nem alapozott és meg nem alapozható döntés teszi lehetővé. Ez tulajdonképpen a bátorság ahhoz, hogy az ember önmagává legyen - ld. P1NOMAA, L., art. Dialektik V., 224. ״s Ld. Omine, A., Das Problem der Reflexion bei Kierkegaard und Fichte, in Subjektivität (Fichte-Studeien 7), Rodo- pi, Amsterdam-Atlanta (GA) 1995, 59-70, 67skk. 116 Ld. Berdjaev, N. A.—Foss, B., Existentielle Dialektik des Göttlichen und Menschlichen, Beck, München 1951. 117 Ld. PlNOMAA, L., art. Dialektik V., 225. 118 Magyarul megjelent: Newman, J. Η., Apologia pro vita sua, Európa, Budapest 2001. 126
