Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
TÖRÖK CSABA güen; legnagyobb müveiben nem találkozunk Ágoston nevével vagy tőle vett idézetek- kel. A közöttük lévő rokonság, a kérdésfölvetések közelsége, a válaszkeresés szinergiája valójában a két nagy teológus hasonló lelki karakteréből fakad, ám nem tapintható ki közöttük a szövegek alapján egyfajta közvetlen hatásvonal. Newman írásaiban számot vetett a történelemmel és az etikával is, ezek tapasztala- tára építette fel rendszere fontos tartóoszlopait. Ezzel a müveiben fellelhető metafizikai diskurzusnak is új alapot vetett.119 A történelem mint teológiai kategória (a kinyilatkoz- tatás, a hit és a vallás történetisége, a development fogalma) értékelése terén Newman elő- futára volt a XX. századi teológiának. Végső elemzésben eljut arra a következtetésre, hogy hinni minden ember számára szükségszerűség, hiszen csak egyetlen igazság létezik. Erre utal a személyes emberi ta- pasztalat is: az igazság keresése, a mindannyiunkban meglévő bűntudat és létünk, egzisz- tenciánk konkrétsága.120 Az ember mindezen személyes élménye által végül szembekerül a misztériummal, s itt nem tehet mást, mint megadja magát, meghajol a Titok előtt: ez a surrender of reason, az ész önmegadása. Newmannél ez nem passzív, rabszolgai, tehetetlen alárendelődés, hanem az az állapot, amikor az ember már végigjárta az értelem minden útját'(ld. az egzisztenciális dialektika kapcsán elmondottakat), s így jutott el az engedel- mes meghajlásra, a totális beleegyezésre Isten előtt az imádásban. Ez a megközelítés, ez a látásmód volt az oka annak, hogy oly egyértelműen síkra száll a túlságosan filozófiai istenképek ellen. A deizmus és a panteizmus a korban a tani- tóhivatal részéről is elítélésben részesült. Ugyanakkor Newman a (sokak által egyfajta fi- lozófiai kereszténységnek tartott) teizmussal is szembeszállt: úgy gondolta, hogy ennek az álláspontnak az istenfogalma papírízü, olyan, mint egy holt lapra vetett, tintával írt lo- gikai levezetés.121 Mint láthatjuk tehát, a newmani apologetika legfőbb célja nem az volt, hogy egyes támadásokra, egyes részletkérdésekre külön-külön válaszokat adjon, hanem valóban sze- retett volna megfelelni az lPét 3,15-ben foglalt globális elvárásnak: értelmes választ akart adni mindenkinek, aki a hite, a hite által benne élő reménység lényege, alapja felől kérdezi őt. írásaiban, beszédeiben nagyon fontos, hogy valóban mindenki felé fordul. Ha kell, a legmagasabban képzett tudósokkal szállt vitába, ha szükséges, a közélet harcterein, új- ságok hasábjain, nyílt és privát levelezés fegyvereivel küzdött — ám mindvégig azt tartót- ta szem előtt, hogy amiről beszél, az mindenkihez szól. Az általánosan emberitől, a ta- pasztalattól indult ezért hát el, hogy elvezethessen az érvelés, a következtetés, az értelmi beláttatás útjain ahhoz a hithez, amely képes valóban mindenkihez szólni: a keresztény- séghez. Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia 8. TANÍTÓHIVATAL, PÁPAI TÉVEDHETETLENSÉG írásunk végén röviden szólnunk kell egy speciális kérdéskörről, a tanítóhivatalról és a pá- pai tévedhetetlenségről, amely Newman korában igen heves vitákat váltott ki az egyhá- zon belül és kívül, különösen is Nagy-Britanniában, ahol az anglikánokkal való áhandó viták még inkább kiélezték a helyzetet. Az I. Vatikánum dogmájára sokféle reakció ér- kezett. Egyesek azt várták, hogy a pápa tévedhetetlenségére hivatkozva a Syllabus átala119 R. Fisichella szerint ezzel elővételezi M. Blondel nagy kísérletét a L’Action című műben — Id. DTF 827. 120 Ld. DTF 828. 121 Vö. Dier.se, U., art. Theismus, in HWPh 10, 1056. TEOLÓGIA 2011/1-2 127
