Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
a vallás területén mozgunk, amikor számot kell vetnünk az emberi érzésekkel, ér- zelmekkel, de legfőképpen a lelkiismeret (tanítói és bírói) tapasztalatával49. A valós beleegyezés mindig egyéni jellegű. Newman megközelítésében kifejezetten egyedi és lényeges az, hogy nála az érzések, ösztönök, intuíciók kivételes helyet nyernek, olyan tények, objektiválható valóságok közvetítőivé válnak, amelyek végül az értelem által nyernek kifejtést.50 A hit nem abszt- rakt-értelmi, hanem vitális-egzisztenciális kategóriaként áll előttünk, valóban totális em- béri aktusként. Azt is mondhatnánk, hogy magára ölti a hétköznapi élet valóságosságát, kiszakad az elvont és fogalmi gondolkodás elefántcsont-tornyából. Ennek a hozzáállás- nak nem csak a teológia, de a filozófia szintjén is igen jelentős kihatása lesz.51 A XX. szá- zadi hatásvonalak egyik, a teológiában kevéssé felderített szála egészen L. Wittgensteinig vezet: ״Amikor Newman a hitet nem a tudás deficiens módjaként, hanem egy az egzisztenciát hordozó mögékérdezhetetlen bizalom értelmében, bizonyíthatatlan és ugyanakkor megkérdőjelez- heteden bizonyosságként értelmezi, megfontolásaival L. Wittgenstein útját készíti elő. ”52 A hit tehát Newman számára az emberi személy globális aktusa, az értelem, az ér- zelem és az élet sajátos egysége, amely minden ember személyes állásfoglalása. Ez az ál- lásfoglalás, ez a válaszadás szükségszerű mindenki számára, aki tisztességes (honest), aki gentleman módjára él, követi a lelkiismeretnek az igazság felderítésére indító szavát. Ez az emberi szükségszerűség tulajdonképpen a kinyilatkoztatás egyetemességének felel meg. Az Igazság egyetemes isteni kinyilvánítása és az emberi lelkekben meglévő egyetemes parancs (,,keresd az igazságot”) kölcsönösen feltételezik egymást. Ha e felvetéseket a korabeli filozófia szövegkörnyezetében szemléljük, fel kell is- mernünk, hogy ezen a ponton Newman szembemegy Locke elképzelésével, miszerint a beleegyezésnek fokozatai lennének. Locke abból indult ki, hogy egy állítás valószínű- ségi fokainak megfelelően az emberi beleegyezésnek is fokozatai vannak. így felvázolta a beleegyezés (vagy: hit, meggyőződés) grádusait a teljes bizonyosságtól, bizalomtól kezd- ve a feltevésen át egészen a kételyig és a bizalmatlanságig, elutasításig.55 Minél nagyobb mérvű a beleegyezés, annál nagyobb fokú valószínűséget tulajdonít az ember egy ki- jelentésnek. Ennek oka az igazság szeretete, mert ez kötelez, hogy csak abba egyezzem bele, amiről megbízható bizonyítékaim vannak.54 Ez a felfogás Locke-tól kezdve meg- határozta a filozófiai gondolkodást, és nem csak Angliában, de német nyelvterületen is elteijedt. Newman korában az új lendületet kapott angol empirizmus révén megint hangsúlyossá vált. Csakhogy a beleegyezésnek a pár sorral korábban megrajzolt newma- ni elgondolása (a beleegyezés mint globális emberi aktus) nem ismerhet fokozatosságot, szintekre bontottságot. Ezzel a megközelítéssel elpusztítanánk, szétzúznánk magát a be- leegyezést, helyette kisebb értékű fogalmaknak adva át a terepet. Hiszen a beleegyezés vagy totális, vagy nem létezik (ha az igazságot igazságnak tartom, azt nem fogadhatom el 49 Vö. GA 106-118. 50 Ld. Fisichella, R., Introducción a la Teológia Fundamental, 144. 51 Ld. még az illative sense kapcsán lentebb kifejtésre kerülő szempontokat! 52 Gabriel, G., art. Zustimmung, in HWPh 12,1467; WITTGENSTEIN, L., Über Gewißheit, in Id., Werkausgabe, vol. 8, Suhrkamp, Frankfurt a.Μ. 1984, 113-257 — Newmant rögtön az 1. §-ban említi; Wittgenstein Newman-ol- vasmányaival foglalkozik: Bouwsma, O. K., Wittgenstein: Conversations 1949—1951, in Portraits of Wittgenstein, vol. 3 (szerk. Flowers, F. A.), Thoemmes, Bristol—Sterling 1999, 99—123. 53 Ld. Locke, J., Essay Concerning Human Understanding, IV, 15, §§ 2k. 54 Vö. DTF 826. TÖRÖK CSABA Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia 116 TEOLÓGIA 2011
