Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Puskás Attila: A papság teológiájának súlypontjai a II. Vatikáni Zsinat tanításában
PUSKAS ATTILA A papság teológiájának súlypontja a II. Vatikáni Zsinat tanításában aktusához köti hozzá az újszövetségi papság alapítását (Lk 22,19; lKor 11,24-25; Jn 20,21-22).16 A II. Vatikánum tanítása más látószögben tárgyalja az újszövetségi papságjézusi alapítását. Nem egyes szentségek alapításához kapcsolja, hanem Krisztus egyházának alapítási, az újszövetségi Isten népe egybegyűjtésének folyamatába illeszti bele. Látásmódját nem szűkíti be eleve a megszentelői küldetésre való kizárólagos figyelem, hanem kezdettől fogva tekintettel van az igehirdetői és a pásztori küldetésre is. Ezért nem is az Újszövetség sacerdotiuminak, hanem különböző egyházi szolgálatoknak az alapításáról („varia ministeria instituit”: LG 18), illetve az isteni alapítású egyházi szolgálat különböző rendjeiről („ministerium ecclesiasticum divinitus institutum diversis ordinibus exercetur”: LG 28) beszél, melyek hierarchikus sorában az első helyen az egyházi rend teljességét jelentő püspöki szolgálat áll, mely az apostoli küldetés teljességének örököse. A presbiterek a püspökök segítőiként és munkatársaiként felszentelésük révén a saját fokozatuknak megfelelően részesednek a püspökök hármas apostoli hivatalában, a feladatuk végzéséhez szükséges szent hatalomban és a Szentlélek kegyelmi ajándékában. A II. Vatikánum tehát végső soron csak közvetve szól a papság, mint az egyházi rend szentsége második fokozatának az alapításáról. Az erre vonatkozó tanítást beágyazza az apostoli és a püspöki szolgálat megalapításának tematikájába. A papi szolgálatról szóló zsinati szövegek elején (LG 28; PO 1-2) így elegendő néhány mondatos utalás arra, hogy a püspöktől kapott felszentelés és küldetés, melynek forrása azonban maga Krisztus, a presbitereket Krisztusnak, a Papnak, a Tanítónak és a Királynak a szolgálatába állítja az egyház folytonos építésére. A Lumen gentium első fejezete, mely az egyház misztériumáról szól, szentháromsá- gos látószögben és a lehető legtágabb összefüggésben tanít az egyház alapításáról. Az egyház az Atya örök és egyetemes üdvözítő tervének céljaként, Krisztus és a Szentlélek elküldése és üdvözítő tevékenysége által, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből egybegyűlt nép születik meg. Az egyház alapítása az a Krisztus misztériumában gyökerező folyamat, mely az Isten országa eljöttének jézusi meghirdetésével veszi kezdetét, az ország hatékony kinyilvánításával és kézzelfoghatóvá tételével bontakozik, s végül Jézus kereszthalálát, feltámadását és a Szentlélek elküldését magában foglaló húsvét misztériummal fejeződik be, mely egyben a megszületett egyház egyetemes küldetésének a kezdete. A LG 5. szakasza még úgy beszél az egyház krisztusi alapításáról, hogy ebben a folyamatban nem említi meg kifejezetten az apostolok helyét és szerepét. Ezt majd csak a konstitúciónak az egyház hierarchikus alkotmányáról szóló harmadik fejezete teszi meg.. Az apostoli szolgálatnak a megalapítása itt úgy jelenik meg, mint ami elválaszthatatlan az egyház jézusi megalapításától. Tulajdonképpen egyeden, több állomásos, összetett folyamat két egymással lényegileg összetartozó oldaláról van szó. Az egyház alapításának'szer- ves része az apostolok egyházi szolgálatának megalapítása. Ennek állomásai: a tizenkét apostol jézusi kiválasztása; az egybegyűjtendő és megújítandó Isten népe csírájának szánt szilárd testületként való megalkotása a tizenkettőnek; Péternek különleges küldetés adása 16 A Trentói Zsinaton megjelent az a nézet is (Granada), mely szerint az újszövetségi papságot a föltámadott Krisztus alapította a bűnbocsánatra szóló küldetés és a Szentlélek megadásával (Jn 20,21—23). Végűi Hosius javaslatára az újszövetségi szolgálati papság alapításának bibliai tanúságtételeként elfogadták mind a Lk 22, mind a Jn 20 szövegét, azaz az eukarisztikus áldozat bemutatására és a bűnbocsánatra vonatkozó részeket. Az elsőben valóságos testére, a másodikban titokzatos testére vonatkozó hatalmat adott át Krisztus az apostoloknak. Vö. Becker, K. J., Der priesterliche Dienst II, Wesen und Vollmachten des Priestertums nach dem Lehramt, 96. 98 TEOLÓGIA 2010/1-2
