Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Puskás Attila: A papság teológiájának súlypontjai a II. Vatikáni Zsinat tanításában
PUSKÁS ATTILA A papság teológiájának súlypontja a II. Vatikáni Zsinat tanításában feloldjon minden köteléket és legeltesse a szent nyájat.11 * 13 A szövegben a megszentelői küldetés áll a középpontban, s azon belül is az eukarisztikus áldozat bemutatása. Utalás történik az áldozati papság ószövetségi előképére is: ahogy Isten már Izrael számára vezetőket és papokat rendelt a szentély szüntelen szolgálatára, úgy az egyház szentélyében való istentiszteletre Jézus Krisztus átadta a Lélek ajándékát az apostoloknak. A püspökkel együtt a presbiterek is a sacerdotiumrz szentelődnek, és így vele együtt kiterjesztik kezüket az eukarisztikus adományokra. Keleten a szír egyház rendtartását rögzítő Didaszkália tanúsítja, hogy a III. század első felében itt is a kultikus-papi tevékenység állt az egyházi szolgálat középpontjában. A felszentelt püspököket a szöveg a nép papjainak és levitáinak mondja, akik Isten sátrát, a szent és katolikus egyházat szolgálják, szüntelenül Isten színe előtt állva papokként, prófétákként, vezetőkként, közvetítőkként Isten és a hívők között.14 Mivel a presbiterek részesednek a püspök küldetésében, ők is szolgái és megjelenítői a Pap-Krisztusnak. Azzal a történeti folyamattal párhuzamosan, hogy a presbiterek a püspök mellől kikerülnek a vidéki kisebb keresztény közösségek élére, ott önállóan működnek és bemutatják az eukarisztikus áldozatot, egyre erőteljesebben körvonalazódik az ő áldozatot bemutató papi karakterük is. Azzal, hogy a II. Vatikánum megtartotta a sacerdos kifejezést is a papok megnevezésére, igent mondott erre a korai és teológiailag megalapozott fejlődésre: az újszövetségi papi krisztológia, az egyházi vezetők Krisztust képviselő szolgálata és az eukarisztikus áldozati teológia összekapcsolódására. Ugyanakkor azzal, hogy mégiscsak a presbyter kifejezést részesítette előnyben a sacerdosszzl szemben, az újszövetségi írások szóhasználathoz igazodva kiegyensúlyozni és korrigálni igyekezett egy teológiai egyoldalúságot, melynek következtében a IV-V. századtól kezdődően egyre jobban háttérbe került és egyre kevesebbet használták a presbyter fogalmát a sacerdos javára. E folyamat elindításában meghatározó szerepet játszott Szent Jeromos. Nézete szerint a püspök és a presbiter közötti különbség nem az Ur Jézus határozott akaratára, hanem tisztán egyházi rendelkezésre megy vissza, melyre az egységes kormányzás miatt volt szükség. A különbség másodlagos, gyakorlati szükségből eredő hatáskörbeli különbség; a közös elem a meghatározó és a lényegi, az tudniillik, hogy a püspök és a pap imájára is Krisztus teste és vére létesül (Christi Corpus Sanguisque conficitur) .15 A püspök és presbiter közötti különbség Jeromos-féle redukálása lassan-lassan odavezetett, hogy a „sacerdotium ” vonatkoztatási pontja immár nem a püspök, hanem általában a pap, a sacerdos alakja, aki az eukarisztikus konszekráció hatalmával és küldetésével, felruházott. Feledésbe ment az az ősi teológiai gondolat, hogy a pap a püspök papságá11 Traditio apostolica, nr. 3., in Erdő, P., Az ókeresztény kor egyházfegyelme, in VANYÓ, L., Ókeresztény írók 5, Budapest 1983, 84. Megjegyezzük, hogy már Római Szent Kelemen Korintusiaknak irt első levele az apostolok által állított elöljárók és presbiterek szent szolgálatát a „leiturgia" szóval adja vissza, mely valószínűleg elsősorban a közösségvezető elöljárók liturgikus szolgálatára utal, melynek középpontja az eukarisztikus ünneplés. Vö. IKel 44,2-5. 14 Didaszkalia, 2,25,7. Idézve: Canobbio, G., Presbitero, sacerdote, pastore, in Ministem presbiterale in transformazione, Quademi teologici 15, Brescia 2005, 51-88, itt: 57. 15 Epistula 146, in PL 22, col. 194. Hasonló szemlélet fogalmazódik meg az Ambrosiastemek az lTim 3,8-10-hez fűzött szövegében: „... a püspök és a presbiter egy szentelést nyer el. Mindkettő pap (sacerdos), de a püspök az első, úgyhogy minden püspök presbiter, de nem minden presbiter püspök; mert a püspök az, aki az első a presbiterek között.” PL 17, col. 470. Idézve: CANOBBIO, G., Presbitero, sacerdote, pastore, in Ministem presbiterale in transformazione, 61. 96 TEOLÓGIA 2010/1-2
