Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Perendy László: Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat?
PERENDY LÁSZLÓ Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat? zési ideje arra az időszakra esik, amikor a Didakhé létrejött, amelyben pedig sokszor szó esik róluk. Ignác levelei alapján úgy tűnik, hogy a püspökök és diakónusok már átvették az ő prófétai szerepüket. Leveleiből az is kiderül, hogy az antiokhiai egyház a közelmúltban krízist élt át, talán éppen az ő utódlása miatt. Más egyházak küldtek püspököket, presbitereket és diakónusokat, hogy az ő utódját jóváhagyják és felszenteljék. Érdekes, hogy nem maradt fenn tőle egyetlen egy hiteles levél sem, amelyet az antiokhiai egyháznak írt volna. Halála után hetven éven keresztül gyakorlatilag semmit sem hallunk az antiokhiai egyházról, ami lehet a nyugalom jele, de lehet a helyi egyház elsorvadásának jele is. Az is érdekes Grant szerint, hogy Antiokhiai Szent Theophilosz bizonyos nézetei hasonlítanak azoknak a nézeteire, akiket Ignác judaizáló tendenciákkal vádol. Grant elképzelhetőnek tartja, hogy Ignác halála után lehanyatlott az antiokhiai egyház, és később más alapokon szerveződött újjá.16 Ehhez kapcsolódik az az észrevétel, hogy a második zsidó háború (132—135) után bizonyára számos zsidó menekült lépett be az antiokhiai keresztény egyházba, amely folyamat erősítette annak zsidó-keresztény jellegét.17 Ignác tehát nem említi név szerint, hogy mely eretnekektől óvja azokat az egyházakat, akikhez leveleit írta. Kíséreljük meg rekonstruálni, hogy milyen irányzatokról lehetett szó. Ennek érdekében tekintsük át azokat az eretnek szerzőket, akiket más forrásokból név szerint is ismerünk, és akiknek valamilyen köze lehetett Antiokhiához.18 Az I. és II. században számos olyan gnosztikus tűnt fel, akik megfordulhattak Antiokhiával: Menandrosz, Szaturninosz, Kerdón, Tatianosz és Axionikosz. Tekintsük át a róluk szóló forrásainkat, abban bízva, hogy felismerhetünk rokon vonásokat az ő tanításuk és az Ignác által említettek nézetei között. Az Apostolok Cselekedeteinek 8. fejezetében esik szó először Simon mágusról, akitől azután a keresztény szerzők az összes többi eretnek tanítását származtatják. Noha ő - legalábbis a rendelkezésünkre álló források alapján - közvetlenül nem köthető Antiokhiához, éppen ezért mégis szükséges megemlítenünk, illetve a vele kapcsolatos forrásokat megvizsgálnunk. Az István diakónus halálát követő üldözés elől Jeruzsálemből sokan menekültek Szamariába. Ezekről írja Szent Lukács: Azok, akik szétszéledtek, ahová csak elvetődtek, mindenütt hirdették az evangéliumot. így Fülöp Szamária városába került, s ott hirdette Krisztust. A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta. Mert sok megszállottból - hangosan kiáltozva - kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult. így nagy volt az öröm ebben a városban. Élt a városban egy Simon nevű férfi, aki varázsló volt, és azzal ámította Szamária népét, hogy fontos személynek adta ki magát. A népnek apraja-nagyja .hallgatott rá. „O az Isten ereje, melyet nagynak neveznek!” - mondták. Csüggtek rajta, mert már jó ideje ámította őket mesterkedéseivel. De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. Maga Simon is hívő lett, megkeresztelkedett, és Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a nagy csodák láttán elámult. lé Grant, R. M., Augustus to Constantine, San Francisco 1990, 148-149. 17 Downey, G., A History of Antioch in Syria, Princeton/NJ 1961,300. 18 Az Ignác korabeli helyzetet értékelő művek közül ma már klasszikusnak számít: Bauer, W., Rechtgläubigkeit und Ketzerei im ältesten Christentum (Beiträge zur historischen Theologie 10), Tübingen 1934. 82 TEOLÓGIA 2010/1-2
