Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Perendy László: Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat?
Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat? m PERENDYLÁSZLÓ Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentleiket. Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szendéiket. Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szendéiket, pénzt ajánlott fel nekik: „Adjatok nekem is olyan hatalmat — mondta —, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szendéiket.” Péter elutasította: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni. Semmi részed benne, és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten előtt. Téq meg hát gonoszságodból, és kérd az Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát! Úgy látom, elöntött a keserű epe, és fogva tart a gonoszság.” „Könyörögjetek értem az Úrhoz - kérte Simon -, hogy semmi se érjen abból, amit mondtatok.” Miután így tanúságot tettek, és hirdették az Úr szavát, visszatértek Jeruzsálembe, útközben sok szamáriai faluban hirdették az evangéliumot.19 Az Apologia Maiorban Jusztinosz így ír Simon mágusról: XXVI. 1. Harmadszor pedig, miután Krisztus a mennybe fölment, a démonok egyes embereket arra indítottak, hogy magukat isteneknek mondják, akiket nemcsak nem üldöztök, hanem még tisztelnek is. így Simont, aki szamariai volt, Gittón vidékéről származott, Claudius császár uralkodása alatt, a benne működő gonosz démonok által, mágikus erőben csodálatos dolgokat művelt, fővárostokban istennek tartották, szobrát mint istenét tisztelték, és ez a szobor a Tiberis folyó két hídja között áll, ezzel a latin felirattal: SIMONI DEO SANCTO. Majdnem minden szamáriai, sőt néhány más nemzetből való is a legfőbb istenként imádta őt; egy bizonyos Helénát pedig, aki vándorlásaiban társa volt, annak előtte pedig bordélyházi nő, úgy tisztelték, mint a tőle származó első „Elgondolást”.20 A beszámoló alapján egyértelmű, hogy Simon sok helyen megfordult, és Rómában is nagyhatású volt. Euszebiosz az Egyháztörténelem II. könyvében számol be Simon mágus tevékenységéről. Idézi Jusztinoszt és ajánlja Ireneusz müvét: Ezt mondja Jusztinosz. Vele egybehangzóan állítja ugyanezt Ireneusz is, aki „Az eretnekségek ellen” című művének első könyvében beszámol ennek a férfinak a cselekedeteiről és egyúttal istentelen és szennyes tanításáról, amelyet felesleges lenne ebben a műben felsorolni, hiszen aki pontosan meg akarja ismerni az utána fellépett eretnekvezérek eredetét, életét, hamis tanaik elveit és összes szándékukat, azt megteheti, mivel Ireneusz említett művében alaposan elemzi őket.21 '9 Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentirás (ford. Gál, F. és mások) Budapest 2005, 1591-92. 20 ÍApol 26,4; A II. századi görög apologéták (szerk. Vanyó, L.), Budapest 1984, 83-84. 21 Euszebiosz Egyháztörténete, in Ókeresztény írók 4 (szerk. Vanyó, L.; ford. Baán, I.), Budapest 1983, 72. TEOLÓGIA 2010/1-2 83
