Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Legéndy Kristóf: A hegeli dialektika és az isteni gondviselés
LEGÉNDY KRISTÓF A hegeli dialektika és az isteni gondviselés Hegel a 20. századi egzisztencialista irányzatokra és általában véve a modern filozófiai gondolkodásmódra óriási hatással volt. Filozófiájának központja a dialektika1 (vö. Hé- rakleitosz), amelyet — különböző formákban — mind a baloldali, haladó hegeliánusok (pl. Strauss, Feuerbach, Marx), mind a jobboldali konzervatívok is (pl. Gabler, Bauer) átvettek és alkalmaztak. A dialektika módszere azonban nem maradt a hegeliánusok privilégiuma, hanem hihetetlen gyorsasággal átitatta a 19—20. század eszmerendszereit, melynek hatása napjainkig érezhető. Tanulmányom célja, hogy bemutassam a dialektika belső működését, következményeit és ennek teológiai és filozófiai kritikáját adjam a keresztény értékrend alapján. 1. A HEGELI DIALEKTIKA MŰKÖDÉSE Szép és találó példa a hegeli dialektika működésének bemutatására a művészet. A művészet Hegel szerint az abszolút szellem öntudatosságának egyik legfőbb alkotóeleme, amely az abszolútumot szemlélet formájában kívánja megjeleníteni, míg a vallás az abszo- lútum önközlése, a filozófia pedig a róla való fogalmi gondolkodás. Tanulmányomban a dialektika fogalmát, (gör. διαλεκτική) kizárólag a hegeli értelmezésben használom.2 G. W. F. Hegel (1770-1831) abszolút idealizmusában a Világszellem az elsődleges és örök létező, a természet pedig a Világszellem másléte. Ez a hegeli abszolút eszme (az objektív és szubjektív szellem szintézise, lényegében Fichte és Schelling filozófiájának szintézise) a világnak belsőleg sajátja (immanens), következésképp a lét és tudat között nincs áthidalhatatlan szakadék3, hanem a lét és a tudat azonos. A természetben azonban belső ellentmondások (mozgások) vannak, amelyek változásokat idéznek elő. A változá' A dialektika szakkifejezés tartalma máig vitatott, még a hegeli szóhasználat értelmezésében sincs teljes egyetértés. E témához részletesebben ld. Weissmahr, B., A szellem valósága, Kairosz, Budapest 2009, 226. 2 A dialektika Hegel előtt más jelentéssel bírt. Kant szofisztikái mesterségnek nevezte, Platón spekulatív gondolkodásmódot értett rajta, Szókratésznél pedig a fogalmak módszeres és logikus használatát és vizsgálatát jelentette. 2 Vö. Kant szubjektuma, amely mint transzcendentális tudat szemben áll a világgal, a megtapasztalható objektumok összességével — ugyanakkor, mint empirikus tudat úgy lép fel, mint egy entitás a sok közül. TEOLÓGIA 2010/1-2 * XL1V (20.10) 85-73 65
