Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)

2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre

Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre II KUMINETZ GÉZA lehet teljesen helyrehozni,121 ám a büntetés elfogadása, tehát a tett súlyosságának az átér- zése, a büntetés vezeklésként való elfogadása jóvá tevő hatású. Visszaállítja a bűncselek­ményt elkövető méltóságát. Ehhez a felfogáshoz természetesen nem elég arra gondolni, hogy a büntetés a jog fórumán csak annyi, mint külsőleg elviselni a kiszabott büntetést. Látni kell a büntetésben az erkölcsi és a vallási rend szankcióját is. A szerzők ezt ma val­lási indíttatású motivációnak minősítik, sejtetve ezzel azt, hogy az etikumnak és a vallás­nak e területen semmi keresnivalója. Ez azonban bizonyítást kívánó álláspont. Dolgoza­tunk elején azt körvonalaztuk, hogy e súlyos kérdés megválaszolása óhatatlanul filozófiai probléma, tehát optio philosophica fundamentalis előzi meg. Azt is kijelentettük, hogy a ka­tolikus felfogást fejtjük ki. Ha más felfogások legitim módon sorolják fel érveiket, a ka­tolikus bölcselők ezt miért ne tehetnék, ha egyszer alapjog a gondolat és vélemény fe­lelősségteljes közlésének lehetősége. 8) A halálbüntetés nem feltétlenül szükséges a társadalom önvédelméhez, hiszen más hatékony módok is léteznek. Ez lenne a speciális prevenció, amivel a bűnözőket el lehet biztonságosan különíteni. Ez jelentős érv a halál- büntetéssel szemben, ám ezt az erőt jelentősen gyengítheti az a körülmény, ha a bűnözés olyan fokúvá válik (mivel nincs komplex megelőzés és nem arányosan súlyosak a bünte­tések, vagy túlságosan részrehajló az igazságszolgáltatás), hogy a társadalom nagyobb ré­sze szábadságvesztését kell, hogy töltse, és sürgősen megoldást kell találni erre a problé­mára, aminek óhatatlanul megfontolandó tényezője a jövőben is a halálbüntetés (és több tényállásra való kiterjesztése). 9) A halálbüntetés szükségességét cáfolja a történelmi gya­korlat tendenciája, mely szerint egyre kevesebb bűncselekmény lett halálbüntetéssel büntetve, humánusabbá lettek a kivégzési módok. Itt a kérdés az, hogy az utóbbi három négy évszázad tendenciája kiteijeszthető-e minden jövőbeli korra? Úgy tűnik, hogy nem, mivel ambivalens az eredmény. Egyrészt humanizáltabbak a büntetések, másrészt szaporodik a bűncselekmények száma. 10) A halálbüntetés az állami hatóság által elkö­vetett abúzus. A politikai elrettentés eszköze, illetve a hatalom mindenároni megszerzé­sének, megtartásának fegyvere. Mivel a hatalommal való visszaélésről van szó, nem bi­zonyít a büntetés illegitim volta mellett (abusus non tollit usum). 11) Egyéb elvi (vallási, etikai és jogi) érvek: a) Teológiai-vallási érv: Egyedül Isten az élet és halál ura, tehát em­ber nem veheti el embertársa életét. Ember mégis elveszi a másikét, vagy odaadja azt. Úgy tűnik, hogy ez a jelenség végig fogja kísérni az emberiség életét. Itt találjuk meg a már említett önvédelem, vértanúság, hősi halál motívumait is. Átadhat Isten valamit eb­ből a hatalmából az'embernek is, épp azért, hogy hatékony legyen a védelem, hogy az ép erkölcsi és jogi rendet szent félelemmel tartsák meg a polgárok, b) Etikai érv: a halál- büntetés szemben áll az emberi méltósággal, vagyis az ötödik parancsolat elleni tett. Már megválaszoltuk a korábbiakban ezt az érvet. Csak utalunk arra, hogy az emberi méltóság oly mértékben elveszíthető, hogy valakit méltónak ítéljenek a halálra. A „ne ölj” paran­csa az ártatlan élet védelmét jelenti, c) Jogi érv, mely szerint a halálbüntetés az ember élethez való jogának megsértése. Az élethez valóban jogunk van, de csak az erkölcsileg értékes élet a kötelességünk. A társadalomnak is védenie kell magát, s itt két alapvető jog ütközik. Erősebbé az értékes élethez való jog válik, szemben a puszta élethez való joggal. 12) Nem individualizálható a halálbüntetés, vagyis a bűnösség árnyalatait nem értékel­heti, hacsak nem lesz mód a kivégzés módjának a különféle meghatározására. 13) Nem személyes, mivel az ártatlan hozzátartozókra is hatással van.122 A bűncselekmény beszá­121 A meggyilkolt ártatlan életet sem lehet visszahozni, azaz nem lehet jóvátenni, legalábbis abban az értelemben, hogy nem lehet az elvesztett életet visszaadni. 122 Vő. Angyal, P., A magyar büntetőjog tankönyve /, Budapest 1920,164. TEOLÓGIA 2010/1-2 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom