Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem
Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem IS SZUROMI SZABOLCS ANZELM gyónás elvégzése - amennyiben szükséges és lehetséges - és a szentségi böjt megtartása. A közvetlen előkészület a liturgikus ruhák felöltésével zárul, melyek a főcelebráns esetében az albán és az esetlegesen hozzá tartozó cinguluson túl, a stóla és a miseruha. Ezt kötelezően kiegészíti a vállkendő használata, ha a pap ruházatának nyakrészét nem fedné az alba (r. 337). A Missale Romanum (2002) felhívja a figyelmet az igeliturgia részét képező és az adott miséhez tartozó szentírási szakaszok felolvasásának fontosságára. Az Institutio Generalis 61. rubrikája külön kitér annak hangsúlyozására, hogy a válaszos zsoltár szövege szorosan hozzátartozik a mise igeliturgikus részéhez. Éppen ezért, ahogyan az olvasmányok, úgy a válaszos zsoltár sem cserélhető fel más, nem biblikus szövegekkel (r. 57). Mivel a homília is integráns eleme a tanító résznek, így csak súlyos ok esetén hagyható el a vasárnapi és kötelező ünnepnapi szentmisében (r. 66; vö. 767. kán. 2. §), továbbá ajánlott minden más — hívek jelenlétében bemutatott - misében. A homília fogalmához hozzátartozik, hogy felszentelt pap vagy diakónus végezze, így annak a mondása a világiak számára — beleértve a papságra készülő növendékeket, a lelkipásztori kisegítőket, illetve a megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai ordóban nem részesült tagjait56 - hangsúlyosan nem megengedett (r. 66; Redemptionis Sacramentum, 65-66). Az utolsóvacsora cselekménye zárt egységet alkot az Eucharisztia ünneplésén belül, így pusztán csak a prefáció előtt megengedett a híveknek szóló rövid magyarázat beillesztése (r. 31), azt követően viszont egészen az áldozás befejeződéséig kifejezetten tilos bármilyen kiegészítés — legyen az akár egyéni áldás — hozzáadása a misekönyvben rögzített szöveghez. Az eucharisztikus imádság a legkiemelkedőbb és központi cselekménye a szentmise bemutatásának (r. 78). Az eucharisztikus ima végzésének módját kifejtő rubrikák az I—IV. kánont tárgyalják, míg az V-VII/D kánonokra vonatkozó előírások csak magukban a kánonok leírásában találhatóak meg, a Missale Romanum (2002) függelékében. A Szentszék által hivatalosan jóváhagyott eucharisztikus imádságok akár részbeni, akár teljes megváltoztatása szigorúan tilos, amelyről határozott állásfoglalást tett közzé a Szentségi és Istentiszteleti Kongregáció57 és személyesen II. János Pál pápa is.58 Mivel az áldoztatás az utolsóvacsorai cselekmény része, ezért elsődlegesen a szentmisét Krisztus személyében bemutató pap feladata annak elvégzése, amelyben segíthetik — mint az Ol- táriszentség rendes kiszolgáltatatói — más papok vagy diakónusok.59 A 100. és a 107. rubrika az 1973. január 29-én kelt Immensae caritatis kezdetű instrukció60 és a 230. kán. 3. § normája alapján hangsúlyozza, hogy az akolitus, továbbá az áldoztatási felhatalmazással (vö. alkalmi vagy tartós) rendelkező világiak, olyan rendkívüli kiszolgáltatói a szentáldozásnak, akik csak a rendes kiszolgáltató hiányában, illetve akadályoztatása esetén gyakorolhatják kisegítői tevékenységüket.61 Az Institutio Generalis 283. rubrikája a területileg illetékes püspöki konferenciák hatáskörébe utalja a két szín alatti áldoztatás részleges sza56 C. pro Cler. - P.C. Pro Laic. - C. pro Doct. Fid. - C. de Cult et Sacram. - C. pro Episc. - C. pro Gent. Evang. - C. pro IVC et SVA - P.C. de Leg. Text. Inter., Instr. Ecclesiae de mysterio (15 aug. 1997) Art. 3 § 1: AAS 89 (1997), 864-865. ” C. de Cultu Divino et Disciplina Sacramentorum, Instr. Inaestimabile donum (3 apr. 1980) 5: AAS 72 (1980), 335. 58 Ioannes Paulus II, Litt. Ap. Vicesimus quintus annus (4 dec. 1988) 13: AAS 81 (1989), 910. 59Marzoa, A. - Miras, J. - Rodríguez-Ocana, R. (ed.), Comentario exegético al Código de Derecho Canonico, III. 616-617 (Erdő, P.). 60 S.C. de Disciplina Sacramentorum, Instr. Immensae caritatis (29 ián. 1973) η. 1: AAS 65 (1973), 265—266. 61 CIC Can. 910 - § 2. Extraordinarius sacrae communionis minister est acolytus necnon alius christifidelis ad normam can. 230 § 3 deputatus. Vö. Redemptionis Sacramentum, 88. TEOLÓGIA 2010/3-4 249
