Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem
SZUROMI SZABOLCS ANZELM *1 Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem bályainak kiadását, az egyetemes előírások keretei között és az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció felülvizsgálatát kikérve. Az így megalkotott részleges előírás azonban nem engedheti meg, hogy az áldozó világiak saját maguk vegyék ki a konszekrált ostyát a ci- bóriumból, pixisből, stb.; valamint, hogy saját maguk mártsák be azt a szentvérbe.62 A két szín alatti áldozáshoz az áldozok számát figyelembe vevő mennyiségű bort kell konszekrálni, de a konszekrált szentvért utólag tilos más kelyhekbe vagy edényekbe szétosztva tovább önteni.63 Amennyiben a szentélyben van kredencia, úgy az áldozás utáni purifikációt a kredenciánál, amennyiben nincs, úgy a miséző oltár egyik oldalán kell elvégezni (r. 270). II. A forma extraordinaria és végzésének feltételei XVI. Benedek pápa Summorum Pontificium kezdetű motu proprójában részletesen szabályozza a szentmise bemutatásának rendkívüli formáját {forma extraordinaria), amely ugyanazt a hitbeli meggyőződést fejezi ki (vö. lex credendi), mint az Eucharisztia megünneplésének rendes formájaként hatályban lévő, VI. Pál pápa által kihirdetett, és fent bemutatott Római Misekönyv (forma ordinaria).64 Az 1962-ben megjelent Missale Romanum, amely nem került hatályon kívül az új - 1970. évi - Missale Romanum kihirdetésével, meghatározott feltételek mellett, mind a magán, mind a hívek jelenlétében végzett mise bemutatására engedélyezett, sőt, ez megvalósulhat külön erre a célra létrehozott személyi plébánián vagy kinevezett lelkészen keresztül is (Art. 10). A magánmise végzésekor a rendkívüli forma — a nagyheti szent három nap kivételével - bármikor alkalmazható külön ordináriusi engedély nélkül (Art. 2). A megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai saját közösségükön és templomaikon vagy nem nyilvános kápolnáikon belül szabadon használhatják a Missale Romanum (1962)-t, amelynek tartós jellegű, az egész közösségre kiteijedő használatához az adott intézmény saját joga szerint illetékes nagyobb elöljáró engedélyére van szükség (Art. 3). Ez azért is jelentős, hiszen több szerzetesintézmény a Szentszék által jóváhagyott saját misekönyvvel — és más liturgikus könyvekkel - rendelkezett 1970 előtt, amely tartalmazta az adott közösség egyedi úzusát (vö. pl. Missale Praemonstratense). A Summorum Pontificum lehetőséget biztosít a Missale Romanum (1962) alapján történő nyilvános szentmise bemutatásra azokon a helyeken, ahol a krisztushívők állandó csoportja arra igényt tart (Art. 5 § 1). Ez elsődlegesen a hétköznapi szentmisékre vonatkozik, de ugyanígy sor kerülhet a vasár- és ünnepnapi szentmisék egyikének a forma extraordinaria szerinti végzésére (Art. 5 § 2). Az ilyen nyilvános szentmisék bemutatására vonatkozó engedély megadására - a krisztushívők tényleges lelkipásztori igényének figyelembevételével és ügyelve a plébániához tartozó hívőközösség egységének megőrzésére - a plébános, ill. a templomigazgató jogosult, feltéve, hogy a 62 C. de Cultu Divino et Disciplina Sacramentorum, Resp. (30 iun. 1998): Notitiae 34 (1998), 272-273. M Redemptionis Sacramentum, 106. 64 Lettera del Santo Padre Benedetto XVI ai vescovi di tutto il Mondo perpresentare il “Motu proprio" sull’uso della liturgia Romana anteriore (7 iul. 2007): (...) AI riguardo bisogna innanzitutto dire che il Messale, pubblicato da Paolo VI e poi riedito in due ulteriori edizioni da Giovanni Paolo II, owiamente é rimane la forma normale — la forma ordinaria — della Liturgia Eucaristica. L’ultima stesura del Missale Romanum, anteriore al Concilio, che é stata pubblicata con l’autoritá di Papa Giovanni XXIII nel 1962 e utilizzata durante il Concilio, pótra, invece, essere usata come forma extraordinaria della Celebrazione liturgica. Non é appropriato pariare di queste due stesure del Messale Romano come se fossero «due Riti». Si tratta, piuttosto, di un uso duplice dell’unico e medesimo Ri- to. (...). 250 TEOLÓGIA 2010/3-4
