Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem
részletes leírásával foglalkozik (rr. 112-287).45 Ezen belül a 199-251. rubrika a konceleb- ráció szabályairól szól. Míg a régi fegyelem csak a pap és püspökszentelés alkalmával engedélyezte a koncelebrációt46, addig a jelenlegi minden megengedetten miséző papnak minden esetben lehetőséget biztosít a szentmiseáldozat koncelebrált formában történő bemutatására, amikor a mise megkezdésétől részt tud venni az Eucharisztia ünneplésében.47 Az Institutio Generalis további öt fejezete48 a templomoknak a szentmise bemutatásához szükséges belső elrendezéséről és felszereléséről (rr. 288-318), a szentmise bemutatásának kellékeiről (rr. 319-351), a szentmise és részeinek kiválasztásáról (rr. 352-367), a különböző könyörgésekről és a gyászmisékről (rr. 368-385), végül a megyéspüspökök és a püspöki konferenciák szentmisékkel kapcsolatos partikuláris jogalkotási hatásköréről tárgyal (rr. 386—399). Ezután kaptak helyet a liturgikus év felépítésére és a római liturgikus naptárra vonatkozó előírások (vö. Normae universales de anno liturgico et de calendario)*9, melyeket VI. Pál pápa 1969. február 14-én kelt Mysterii Paschalis kezdetű motu proptió- ja vezet be50, és amelyek a teljes római kalendáriummal és a liturgikus év mozgó ünnepeinek öröknaptárával zárulnak.51 A szentmise bemutatásának helye a templom vagy kápolna, olyan szükségesetet kivéve, amikor az más illő, a botrány lehetőségétől mentes helyen történik.52 Ilyen szükséghelyzet bizonyosan nem áll fenn akkor, ha a közelben olyan szentmise bemutatására alkalmas szent hely van, ahol a krisztushívők konkrét csoportja méltó módon részt tud venni az eucharisztia ünneplésében.53 A nem katolikus keresztény templomban való misézéshez továbbra is szükség van a helyi ordinárius kifejezett engedélyére. Súlyos kötelessége a szentmiseáldozat bemutatását végző papnak, hogy maradéktalanul ragaszkodjon a legfőbb egyházi hatóság által egyetemlegesen és kötelező jelleggel rögzített liturgikus előírásokhoz, továbbá az adott terület püspöki konferenciája által elrendelt és a Szentségi és Istentiszteleti Kongregáció által jóváhagyott partikuláris normákhoz, valamint az illetékes megyéspüspök részéről - a jog által biztosított keretek között - megalkotott egyedi szabályok megtartásához (vö. 838. kán 1-4. §§).54 Ennek megszegése - akár kísérletezésből, akár a szabadság helytelen felfogásából fakad - a katolikus liturgia meghamisítását jelenti a Redemptionis Sacramentum 169. pontja alapján, amelyek lehetnek súlyos és egyéb visszaélések.55 A szentmisét bemutató pap köteles a misére történő imádságos lelki előkészületre (909. kán.) és a bemutatást követő hálaadásra. Az előkészülethez hozzátartozik a szentSZUROMI SZABOLCS ANZELM fS Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem 45 De diversis formis Missam celebrandi, in Missale Romanum (2002), 44-66. 46 CIC (1917) Can. 803; vö. CONTE A CORONATA, M., Institutiones iuris canonici ad usum utriusque cleri et scholarum, De Sacramentis, I. Taurini - Romae 1943. 146. Vermeersch, A. - CREUSEN, I., Epitome iuris canonici cum commentariis ad scholas et ad usum privatum, II. Romae 19547, 41-42. 47 A koncelebrációról részletesen vö. ERDŐ P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 451 - 452. Aymans, W. — Mörsdorf, K., Kanonisches Recht. Lehrbuch aufgrund des Codex Iuris Canonici, III. Paderborn - München - Wien - Zürich 2007, 261-262. 48 Missale Romanum (2002), 67—86. 49 Missale Romanum (2002), 93—103. 50 Vö. AAS 61 (1969), 222-226. 51 Missale Romanum (2002), 105—117. 52 CIC Cann. 932-933; vö. Marzoa, A. - Miras, J. - Rodríguez-OcaSia, R. (ed.), Comentario exegético al Có- digo de Derecho Canonico, III. Pamplona 1996, 666-668 (DE León, E.). 53 II diritto nel mistero della Chiesa, III (Quademi di Apollinaris 10), Roma 19922, 111-112. 54 Vö. pl. Garrity, R., The Limits of Personal Accomodation in Sacramental Celebration, in The gurist 53 (1994), 284-300. 55 Részletesen vö. Redemptionis Sacramentum, 173—175. 248 TEOLÓGIA 2010/3-4
