Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem
Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem SZUROMI SZABOLCS ANZELM zéssel módosította azokat, amelyre példák a szentmise bemutatásáról szóló 818. és a misézés nyelvéről szóló 819. kánon.15 A CIC (1917) az Eucharisztia meghatározásán túl (vö. CIC [1917] Can. 801) a 802-869. kánonokban tárgyalta a szentmiseáldozat16, az Oltáriszentség kiszolgáltatója17, felvevője18, valamint kiszolgáltatásának ideje és helye kérdéskörét.19 Az 1962-1965-ig ülésező II. Vatikáni Zsinat 1963. december 4-én elfogadott első konstitúcióját Sacrosanctum concilium kezdettel a Szent Liturgiának szentelte. A dokumentum a 47—58. pontig tárgyal az Istentisztelet rendjéről.20 A zsinatot követően VI. Pál pápa 1965. szeptember 3-án Mysterium fidei kezdetű enciklikájában rögzítette az Oltári- szentségről szóló egyházi tanítást21, valamint a Szent Ritus Kongregáció 1967. május 25-én instrukciót adott ki az Oltáriszentség tiszteletéről Eucharisticum mysterium kezdettel.22 Mindezen előkészítés után, VI. Pál pápa Missale Romanum kezdetű apostoli konsti- túciójával 1969. április 3-án kihirdette az új Római Misekönyvet, melynek első „Editio typica”-ja 1970-ben jelent meg, a Szent Istentiszteleti Kongregáció 1970. március 26-án kelt határozatával.23 Az új Római Misekönyv módosított szövege 1975-ben, majd a további módosítások beépítése után 2002-ben került kiadásra az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2000. április 20-i határozatával. Az 1983. január 25-én kihirdetett új Egyházi Törvénykönyv elődjéhez, a CIC (1917)-hez hasonlóan, nem szabályozza részletekbe menő módon az Egyház liturgiáját, vagy a liturgikus jog területét24, annak ellenére, hogy az egyes szentségekre vonatkozóan számos alapvető rendelkezést tartalmaz.25 így a Kódex kitér az Oltáriszentség fogalmára (897-898. kk.), ünneplésére (899-933. kk.), az Eucharisztia őrzésére és tiszteletére (934—944. kk.), valamint a miseadományokra (945—958. kk.).26 A részletes liturgikus előírásokat az egyes liturgikus könyvek rubrikái tartalmazzák, illetve a legfőbb egyházi hatóság által kiadott további jogszabályok; a részleges jog szintjén pedig az illetékes püspöki konferencia és a helyi ordinárius rendelkezései. Annak ellenére azonban, hogy a legfőbb egyházi hatóság többször is felhívta a figyelmet a szentmise rendjére vonatkozó előírások pontos megtartására — melyre kiemelkedő példa II. János Pál pápa 2003. április 17-én kelt Ecclesia de Eucharistia27 kezdetű enciklikája - a szentmise bemutatása és az Olmentorum et Sacramentalium aliisque sacris peragendis. Quare omnes liturgicae leges vim suam retinent, nisi earum aliqua in Codice expresse corrigatur. 15 Vö. Cicognani, A.G., Canon Law, Philadelphia, PA 19352, 461-466. “ CIC (1917) Cann. 802-844. 17 CIC (1917) Cann. 845-852. 18 CIC (1917) Cann. 853-866. 19 CIC (1917) Cann. 867-869. 20 COD 830-832. 21 AAS 57 (1965), 762-769. 22 AAS 59 (1967), 539-573. 23 S.C. pro Cultu Divino, Normae (26 mart. 1970): Leges Ecclesiae post Codicem iuris canonici editae, IV Roma 1974,5761-5791. 24 CIC Can. 2 — Codex plerumque non definit ritus, qui in actionibus liturgicis celebrandis sunt servandi; quare leges liturgicae hucusque vigentes vim suam retinent, nisi earum aliqua Codicis canonibus sit contraria. 25 Vö. Loda, N., II culto eucaristico nella legislazione della cattolica. I rapporti tra CIC e CCEO, in Apollinaris 76 (2003), 683-726. Erdő P., A Codex szentségi jogának szerkezete és alapelvei, in Erdő P., Az élő Egyház joga. Tanulmányok a hatályos kánonjog köréből, Budapest 2006. 333—336. 26 Magyarázatához vö. Mussone, D., L’Eucaristia nel Codice di Diritto Canonico. Commento ai can. 897—958 (Monumenta Studia Instrumenta Liturgica 21), Cittá del Vaticano 2002. 27 AAS 95 (2003) 433-475, különösen nn. 47-54. TEOLÓGIA 2010/3-4 245
