Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A Keresztény Egységtitkárság ötven éve - 1960-2010
KRANITZ MIHÁLY A Keresztény Egységtitkárság ötven éve. 1960-2010 is nevezték a Vatikánban. Ő készíthette elő VI. Pál pápa és Athénagorász pátriárka történelmi találkozását 1964-ben Jeruzsálemben. Ő vezethette a tárgyalásokat az isztambuli Fanar negyedben a katolikus-ortodox megbékélésről és 1965. december 7-én az Egységtitkárság titkáraként olvashatta fel azt a nyilatkozatot, amellyel a római katolikus Egyház és az ortodox egyház kölcsönösen visszavonta az 1054-es nagy szakadást követő ki- átkozásokat. Az ökumené szempontjából ez idő alatt eredményes tanácskozás zajlott, s 1982- ben megjelent a Limai dokumentum, mely behatóan foglalkozott a keresztség és a lelki szolgálat mellett az eukarisztiával. A szöveg rövidítése is érzékelteti a három lényeges kérdésben való egyetértést (BEM=Baptism-Eucharist and Ministry) protestánsok és katolikusok között.38 Johannes Willebrands elnöki idejére esett több évforduló, mely lehetőséget adott a zsinat maradandó tanításának, köztük az ökumenizmusról szóló gondolatok összegzésére (1972, 1975, 1982, 1985). A II. Vatikáni Zsinat bezárásának húszadik évfordulójára sorra születtek a megemlékező kötetek.39 Az Egyházak Világtanácsával már 1965-ben létrejött a hivatalos kapcsolat, és az első 25 évben közös bizottságok álltak fel: együttesen a keleti egyházakkal, és külön is a kopt egyházzal, az Anglikán Közösséggel, a Lutheránus Világszövetséggel, a református egyházak Világszövetségével, a Metodista Világtanáccsal, a Krisztus „tanítványai” közösséggel, a Baptisták Világszövetségével, a Pünkösdisták világmozgalmával és az evangelikálokkal. Emellett Willebrands nevéhez köthetők olyan dokumentumok, melyek a különböző egyházakkal való párbeszéd fontos állomásai voltak.40 1997-ben a Johannes Willebrands visszavonult a denekampi ferences Sint Nico- laasstichting monostorába, ahol kilencvenhat éves korában, a legidősebb bíborosként halt meg.41 38 Vö. Keresztség, úrvacsora, lelkészt szolgálat (Limai dokumentum), in Theológiai Szemle (1986/4), 193-211. 39 Két évtized távlatából egy szinodus, majd azt követően tanulmányok elemezték a zsinati tanítást. Vö. Wille- brands, J., Der ökumenische Dialog. Zwanzigjahre nach dem Zweiten Vatikanischen Konzil, in Card. Wille - BRANDS, J., Mandatum Unitatis, Beiträge zur Ökumene, Bonifatius, Paderborn 1989, 243—256; FRIES, H., Das Konzil: Grund ökumenischer Hoffnung, in FRANZ KARDINAL KÖNIG (szerk.), Die bleibende Bedeutung des Zweiten Vatikanischen Konzils (Schriften der Katholischen Akademie in Bayern, Bd. 123), Patmos, Düsseldorf 1986, 123—133; WILLEBRANDS, J., The Ecumenical Dialogue and its Reception, in One in Christ 21 (1985), 217—225. 40 Willebrands érdeme volt a római katolikus — evangélikus dialógus kiemelkedő szövegei: Das Evangelium und die Kirche (1972), az ún. Malta-beszámoló; Das Herrenmahl (1978); Wege zur Gemeinschaft (1980); Das geistliche Amt in der Kirche (1981); Alle unter einem Christus (1980); Einheit vor uns (1985). Valójában már az Egységtitkárság megalakulása után szabadabban láttak napvilágot az egyházak egységével kapcsolatos művek: Fries, H., Das Gespräch mit den evangelischen Christen, Schwabenverlag, Stuttgart 1961. 41 Willebrands bíborost 1978. július 9-én a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität katolikus teológiai fakultása díszdoktori címmel tüntette ki, melynek elismerő oklevele pontosan visszaadja az egyház egysége melletti elkötelezettségét: „Eximiae doctrinae et pietatis viro. Diligenti unitatis redintegrationis inter universos chrisria- nos promotori. Indefesso secretariatus ad Christianorum unitatem fovendam praesidi. Sapienti temporum interpreti. Fideli hominum pastori. Magnanimo archiepiscopo tum divini verbi predicadone tum scriptis sacra eruditione et pietate refertis.” Vö. DÖRING, H., Ein groäer Mann der Ökumene. Zum Gedenken an Kardinal Johannes Gerardus Maria Willebrands, in Catholica (2009/3), 192. 24 TEOLÓGIA 2010/1-2
