Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A Keresztény Egységtitkárság ötven éve - 1960-2010
A Keresztény Egységtitkárság ötven éve. 1960-2010 KRANITZ MIHÁLY EDWARD IDRIS CASSIDY (1989-2001) - EGYHÁZKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK Cassidy bíboros 1924. július 5-én született az ausztráliai Sydneyben. A „Wagga Wagga” egyházmegyére szentelték pappá 1949-ben Sydneyben a Saint Mary’s Cathedralban. Az 1950-es évek elején a lateráni egyetemen tanult kánonjogot, és ettől kezdve már nem tért vissza Ausztráliába kifejezett szolgálatra. Fiatal klerikusként lépett be az egyházi diplomáciába, melynek tagjaként különböző helyszíneken szolgált (India és Írország 1962— 1967 között a II. Vatikáni Zsinat idején, El Salvador, Argentína, Tajvan, Burma, Kína, Banglades, Lesotho, Dél-Afrika és Hollandia), mielőtt a római Kúria államtitkárságára került volna 1988-ban mint a sorrendben a harmadik legjelentősebb prelátus (sostituto), melyet pusztán egy évig töltött be. 1989-ben lett a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács elnöke, melyre II. János Pál pápa nevezte ki. Ekkor egyúttal a zsidókkal való vallási kapcsolatok tartásáért felelős bizottság elnöke is lett. 1991-ben diakónus-bíborossá kreálták a Santa Maria in Via Lata címtemplomára. 1994-ben II. János Pál pápa kinevezte az újonnan alakult 2000. jubileumi év központi tanácsába. 2001. március 3-án a presbiter-bíborosok rendjébe emelték. Edward Idris Cassidy közreadta a II. Ökumenikus Direktóriumot, előkészítette 1995- ben H. János Pál pápa Ut unum sint ökumenikus körlevelét és 1999-ben az Evangélikus Világszövetséggel aláírt Közös Nyilatkozatot a megigazulásról. Jelentős esemény volt még a Charta Oecumenica megfogalmazása 2001-ben az Európai Katolikus Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) részéről Strasbourgban.42 Teológia- és egyháztörténeti kijelentésnek számított II. János Pál pápa Ut unum sint kezdetű enciklikájában43 a péteri tisztség értelmezéséről való felvetés44: „Az összes keresztény közösség egysége természetszerűen beletartozik a primátus hatáskörébe. Mint Róma püspöke jól tudom, s a jelen enciklikában megerősítettem, hogy az összes közösség-melyekben az Istenhez való hűséges erejében ott lakik a Szentlélek - teljes és látható közössége Krisztus forró vágya. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben a tekintetben különös felelősségem van, mindenekelőtt a keresztény közösségek többségének ökumenikus törekvésének észrevételében, továbbá hogy meghalljam a felém irányuló kérést: találjam meg a primátus gyakorlásának olyan formáját, mely — küldetésének egyetlen lényeges mozzanatáról sem mondva le - kitárul az új helyzet felé.” Ehhez a katolikus „kitárulkozáshoz” a pápa felhívta a különböző egyházi közösségek vezetőit és teológusait, hogy tanulmányozzák az ő péteri szolgálatát, hogy azt ökumenikusán tudja ellátni: „Mérhetetlen feladat, melyet nem utasíthatunk el, s amit nem lehet egyedül véghez vinni. Vajon a valós, jóllehet tökéletlen közösség, mely már létezik közöttünk, nem vezethetné-e az egyházak felelős vezetőit és teológusait arra, hogy e témáról türelmes, testvéri dialógust kezdjenek velem; a terméketlen viták után meghallgathatnánk egymást, egyedül Krisztus Egyházára vonatkozó akaratát tartván szem előtt, s engedve, hogy 42 Az Ökumenikus Charta szövegét lásd Teológiai szemle (2001/3), 172-176, és a 2007-es imahét függelékében (MKPK-MEÖT kiadása), 47-55. 43 II. JAnos Pál pápa, Ut unum sínt (encildika), SZÍT, Budapest 1996. 44 Vö. UUS 95. Az Ut unum sint előtt már tíz évvel kérdésként merült fel a péteri szolgálat értelmezése: Vö. FRIES, H., Der Papst und die Zukunft der Ökumene, in Das Papstamt. Dienst oder Hindernis der Ökumene? Pustet, Regensburg 1985, 173—183; Kránitz, Μ., A péteri tisztség ökumenikus gyakorlásának megköze lítésc, in A péteri szolgálat a harmadik évezred küszöbén, Sapientia füzetek 12., Vigília Kiadó, Budapest 2008, 115-142. TEOLÓGIA 2010/1-2 25
