Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A Keresztény Egységtitkárság ötven éve - 1960-2010
A Keresztény Egységtitkárság ötven éve. 1960-2010 m KRANITZ MIHÁLY kovásztól, amely előre hirdeti a vigasztaló fejlődést a Krisztus egyetlen egyházába visszahelyezésük miatt. A Szentlélek leheletét kérjük az „ökumenikus mozgalomra”. Újra visszaemlékezünk meghatódottságunkra és örömünkre, amelyet a szeretettel és új reményekkel teljes találkozás Athénagorász pátriárkával Jeruzsálemben előidézett. Ugyancsak tisztelettel és hálával üdvözöljük az elszakadt egyházak képviselőit a II. Ökumenikus Vatikáni Zsinaton. Még egyszer megerősítjük, hogy feszült figyelemmel és szent érdeklődéssel kíséijük azokat a szellemi jelenségeket, melyek az egység kérdése felé irányulnak, melyek azokra az egyénekre, csoportokra és közösségekre vonatkoznak, amelyek gazdagon el vannak látva élő és nemes vallásosságukkal. Szeretettel és tisztelettel üdvözöljük ezeket a keresztényeket annak várásában, hogy velük együtt még jobban elő tudjuk mozdítani az őszinteség és a szeretet párbeszédében Krisztust és az ő ügyét, melyet O akart Egyháza számára.”26 1964. november 24-én fogadta el a II. vatikáni Zsinat az Unitatis redintegratio címmel az ökumenizmusról szóló határozatát, mely kimondta, hogy „a keresztények közötti egység helyreállításának előmozdítása a II. Vatikáni Egyetemes Szent Zsinat egyik fő célja”.27 Nem vitatkozni kell, hanem párbeszédet folytatni, mivel az igazságoknak sorrendje, hierarchiája van.28 Az Egységtitkárság fennállása négy éve alatt olyan egyháztörténeti dokumentumot tudott megalkotni, mely útmutató tudott lenni a zsinat utáni évtizedekben is és a magisztérium hivatalos tanítása lett.29 A II. Vatikáni Zsinatot követően Bea bíboros kezdeményezésére indultak el a római katolikus egyház és a többi keresztény egyház illetve egyházi közösség közötti bilaterális párbeszédek (az Anglikán Közösséggel, a Lutheránus Világszövetséggel), valamint az ökumenizmus katolikus elveinek részletes kidolgozása és a gyakorlatba való átültetése. Ennek gyümölcse az 1967-ben megjelent I. Ökumenikus Direktórium volt. Bea bíboros 87 évesen halt meg Rómában, és a Sankt Genesius-plébániatemplom szentélyében temették el szülőfalujában, Riedböhringenben, ahol tiszteletére múzeumot emeltek. JOHANNES WILLEBRANDS (1969-1989) - AZ ÖKUMENIZMUS KATOLIKUS GYAKORLATA Johannes Willebrands 1909. szeptember 4-én született a hollandiai Bovenkarspelben, a haarlemi egyházmegyében.30 Teológiai tanulmányait a warmondi szemináriumban kezdte, majd 1934. május 26-án papszentelését követően az Angelicum római egyetemen folytatta, ahol John Henry Newmanről írt filozófiai disszertációt. 1937-1940 között lel— 26 Ecclesiam suam 113—116 in Az egyház küldött. VI. Pál pápa apostoli műve (szerk. Kránitz Mihály), SZÍT, Budapest 2009, (Harmadik kör: Az elszakadt keresztény testvérek, 180-182). VI. Pálról még lásd: Rouquette, R., La fin d’une chrétienté, Cerf, Paris 1968. (Les premieres orientations de Paul VI., 323-333). 27 A római katolikus egyház felfogása a zsinattal jelentősen megváltozott a keresztény egységtörekvéshez való hozzáállásban: Unitatis redintegratio inter universos Christianos promovenda unum est ex praecipuis Sacrae Oecu- menicae Synodi Vaticanae Secundae propositis. (UR 1). Az első katolikus-ortodox találkozásról lásd: Maffeis, A., Paolo VI e Atenagora: lo scambio di visite del 1967, in Notiziario 53 (2007), 89-95. 2" BÖTTIGHEIMER, Ch., Lehrbuch der Fundamentaltheologie. Die Rationalität der Cottes-, Offenbarungs- und Kirchenfirage, Herder, Freiburg 2009, (Hierarchia veritatum, 687-689). 29 Vö. Oeldemann, J., Einheit der Christen — Wunsch oder Wirklichkeit? Kleine Entführung in die Ökumene, Pustet, Regensburg 2009, 64. 30 Willebrands bíboros tevékenységéről átfogó elemzést lásd: DÖRING, H., Eingroäer Mann der Ökumene. Zum Gedenken an Kardinal Johannes Gerardus Maria Willebrands in Catholica (2009/3), 192-213. Card. Willebrands, J., Mandatum Unitatis, Beiträge zur Ökumene, Bonifatius, Paderborn 1989, 7. TEOLÓGIA 2010/1-2 21
