Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A Keresztény Egységtitkárság ötven éve - 1960-2010
KRANITZ MIHÁLY A Keresztény Egységtitkárság ötven éve. 1960-2010 kipásztor volt Amszterdamban, majd a warmondi Philosophicum filozófiaprofesszora, és hamarosan igazgatója lett.31 A holland püspöki kar megbízásából Willebrands elvállalta a Szent Willibrord Egyesület elnöki tisztét, mely az 1904-től működő Petrus Canisius Apologetikai Egyesület helyébe lépett, s ez utóbbit éppen Willebrands professzor kezdeményezésére szüntették meg. 1952-ben Willebrands barátjával, Franz Thijssennel megalapította az „Ökumenikus Kérdések Katolikus Konferenciájá”-td2 Itt egyesítették Európa haladó ökumenikus erőit: püspököket, teológiaprofesszorokat a Szent Officium előírásaival összhangban (Ecclesia Sancta, 1949), hogy a teológiai kérdések ökumenikus jelentőségét tanulmányozzák. Az alakuló ülést 1952 áprilisában a svájci Fribourgban tartották.33 Az elnök Fra^ois Charriére püspök volt. Ezt az ülést több követte: Utrecht (1953), Mainz (1954), Párizs (1955), Chevtogne (1957), Paderborn (1959), Gazzada (I960), Strasbourg (1961) és ismét Gazzada (1963). Ezekben az években Johannes Willebrands a holland Katolikus Konferencia titkárként nagy odaadással és lelkesedéssel szervezte az összejöveteleket, és vezette a végrehajtó bizottságot, melynek kötelességei közé tartozott a Genfi Egyházak Ökumenikus Tanácsával és a Római Kúriával való kapcsolattartás. 1958-ban a Holland Püspöki Kar Willebrands professzort Hollandiában állandó küldötté nevezte ki az ökumenikus kérdések és kapcsolatok területén. Ahhoz, hogy új hivatalát még gondosabban lássa el, lemondott warmondi filozófiaprofesszorságáról anélkül, hogy tudta volna, hogy egy nagy egyháztörténeti esemény gyökeres fordulatot hoz majd az életében. XXIII. János pápa 1959. január 25-én ökumenikus zsinatot hirdetett meg, és 1960. június 5-én létrehozta a Keresztények Egységét Előmozdító Titkárságot. 1959 júniusában az „Ökumenikus Kérdések Katolikus Konferenciája” bizalmas memorandumot írt a keresztény egység helyreállításáról a közelgő zsinattal összhangban, melyet elküldték Rómába. Erre a kezdeményezésre, de Willebrands professzor egész eddigi meghatározó tevékenységére tekintettel, és nem utolsósorban Augustin Bea ajánlására — akivel rendszeres kapcsolatot tartott még Beának a Pápai Biblikus Intézetben való professzori idejéből - a pápa az Egységtitkárság titkárának hívta meg 1960. június 24-én. A titkárság kiépítése nemsokára tagok és konzultorok kinevezésével kezdődött, s természetes módon a holland Katolikus Konferencia tagjai közöttük voltak. A fiatal szervezet hamarosan megerősödött, mivel az eddig nem hivatalosan végzett munka most az egyház által vezetett hivatallá vált. Kibontakozó új feladatkörében Willebrands titkár szinte legyőzhetetlen erejű tevékenységgel dolgozott 1960 októberétől egészen a zsinat megkezdéséig, 1962 októberéig. Ez különösen vonatkozott a Rómától elszakadt egyházakra és közösségekre, akikkel most párbeszédet kellett folytatni a meghatározó ökumenikus kérdésekről a zsinat számára. A hat nyelvet beszélő titkár az anglikán és az orosz ortodox egyházzal való párbeszédben jelentős eredményeket ért el. Építve az évekre visszavezethető személyes kapcsolatára az Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkárával, Willebrands létrehozott egy találkozót Bea bíboros, az Egységtitkárság elnöke és Visser’t Hooft között 1960. szeptember 22-én. Ezen a megbeszélésen 31 Willebrands a német megszállástól szenvedő hazájában áttörte a pusztán katolikus miliőt, és titokban protestánsokkal együtt tapasztalhatta meg a keresztény egység alapját, és a közös szükséget a védtelen ország egységének megőrzésére. Vö. art. Willebrands, Johannes, in Dictionary of the Ecumenical Movement, WCC Publications, Geneva 20022, 1205. 32 Vö. NEUNER, P., Teológia ecumenica, Queriniana, Brescia 2000, 148. 33 Ugyanebben az évben vonják meg a tanítás jogát Yves Congartól, megtiltva a Vraie et fausse Réforme dans l’Église (1950) újrakiadását és bármilyen fordítását. Vö. Congar, Y., Journal d'un théologien 1945-1956, Cerf, Paris 2005, 181. 22 TEOLÓGIA 2010/1-2
