Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Lukács László: Schütz Antal
Schütz Antal LUKACS LÁSZLÓ „A hittudomány ma emelkedő fázisban van.” ,,Az egyházi élet az egész vonalon, intenzív és extenzív értelemben emelkedőben van [...] az egyház fáján mindenütt friss, fakadó élet lüktet.”4 „Ma ellenkező látszatok dacára hatalmas vallási reneszánsz kezdő stádiumában vagyunk.” Schütz Antal ezt a remélt megújulást kívánta előmozdítani tudományos munkásságával. Hogy a teológia mit jelentett számára, azt részben saját vallomásaiból, részben tanítványainak visszaemlékezéseiből tudjuk rekonstruálni. A dogmatika — a hittételek zárt rendszerén túl — számára az önmagát közlő Isten befogadását és szeretetének viszonzását jelentette: eleven és személyes, „misztikus” kapcsolat létesítését Istennel. „Elveim világosan álltak előttem: úgy tanítani, hogy az egyes dogmatikai tételeket és fogalmakat a hallgatók szabatosan felfogják, a dogmákról megéljék, hogy azok nemcsak igazság, Isten bölcsessége, hanem élet is.” „Meggyőződésem, hogy a dogmatikát prédikálni is kell.”5 A visszaemlékezők szerint „mindegyik órája egy-egy teofánia volt: az előadáson áttüzelt a dogma isteni világának jelenléte”.6 „Előadásaiban a titkok áhítatát sugározta imponáló, férfias alázattal.” Hogy erre mennyire tudatosan törekedett, arról Dogmatikaja megírásával kapcsolatban vall önéletrajzában. „Nekem ilyenféle szellemi pünkösd volt a dogmatika elkészítése*. Csak most állt előttem teljes fölségében, fölkavaró valóságában, minden tehetséget szólító és a legmagasabb teljesítményekre szító erejében a dogmák épülete. [...] Tűz gyulladt bennem, és a világosságánál megláttam, mivel tartozom hallgatóimnak.”7 Azt is világosan látta, hogy a teológiának életalakító erővé kell válnia: sugározza „a kinyilatkoztatás világépítő és újító erejét”, „a hitigazságok váljanak életalakító tényezőkké”. Ennek alapfeltétele, hogy a teológus ismerje korának nagy szellemi áramlatait, és tudjon tanulékonyán, ám kritikusan párbeszédet folytatni velük. A teológus feladata szerinte, hogy a teológia őrtornyából figyelje és értékelje korának eszmeáramlatait, és adjon választ a fölmerülő kérdésekre: „Hogyan kell ezeket katolikus szemmel nézni és megítélni, sőt [...] hogyan kell [...] tettel is belenyúlni alakulásukba.”8 „Ez a nagy katolikus feladat: a mát és mostant az örökkévalóság csillaga alá helyezni.”9 Ezt a feladatot Schütz missziós küldetésként fogta fel: „Ez a Ma hitterjesztői követelése: visszaapostolodni, visszaférfiasodni, visszalényegesedni, visszagyökeresedni Jézus Krisztusba.” Schütz Antal a teológia két korszakának határmezsgyéjén járt. E határt átlépnie nem sikerült, nem is került igazán termékeny kölcsönhatásba azokkal a teológusokkal, akik ezekben az években már egy új teológiát készítettek elő. Ennek ellenére néhány törekvése valójában már a II. Vatikáni zsinat teológiájában teljesedik ki. Hármat említenék: a hitre épülő teológiai megismerés — krisztocentrizmus - az egyház mint Krisztus misztikus Teste. Hit és tudomány. A teológiai megismerés két sarokpontja: a magát kinyilatkoztató Isten közlései és a tudományos rendszerezésre képes emberi értelem. „A teológiában termékeny frigyre lép a kinyilatkoztatás adta felsőbb látás az elmében fakadó alsó látással, és megnyitja azokat a fölséges perspektívákat a katolikus hitrendszerben, melyeknek gazdagsága, zártsága, szépsége és felsőbbsége kezdi megint éreztetni toborzó erejét.”10 Erde4 Schütz, A., A hittudomány jelen fázisa és feladatai, in Őrség, Budapest 1936, 153. 5 Schütz, A., Életem, Budapest, 1942. 228—230. 6 Belon, G., Schütz Antal, a tanár, in Deum docuit. Schütz Antal, a hittudós, Budapest 1982, 73. 7 Schütz, A., Életem, Budapest 1942, 233sk. 8 Schütz, A., Őrség, Budapest 1936, 9. 9 Uo. 13. 10 Schütz, A., Katolikus világnézés, in Őrség 62. TEOLÓGIA 2010/3-4 211
