Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)

2010 / 3-4. szám - Lukács László: Schütz Antal

LUKÁCS LÁSZLÓ Schütz Antal kés paradoxon: Schütz egyfelől még a hagyományos dogmatikák nyomán járt, amikor a kinyilatkoztatást hittételek közlésére redukálta,11 másfelől - éppen elsősorban az általa annyira tisztelt Scheeben nyomán - Isten és ember személyes találkozásának és szeretet- közösségének tekintette. Egész teológiai munkásságában ez utóbbi szemlélet vezette. Ez tüzesítette át eszmefuttatásait, adott missziós lendületet elméleti megszólalásainak is, tet­te kérügmatikussá teológiáját a „theologia mentis et cordis” értelmében. Gyakran tett ilyesféle vallomásokat: „A Szentháromság titkából él imádságom.”12 Krisztocentrizmusa már dogmatikájában föllelhető, ahol egy traktátusban tárgyalta a krisztológiát és a szótériológiát. Átfogó szintetikus látással mutatta ki, hogy az emberi történelem Isten akaratából indult ki, és végső célja Istenhez vezet, középpontjában pe- digjézus Krisztus áll, „a tökéletes ember”, aki „a történelem kulcsa”. „Jézus Krisztusban megvalósult az ember eszménye [...], hisz ő a „homo coelestis.” Krisztusra építette teo­lógiáját az eukarisztiáról és az egyházról is, ahogyan Dogmatikájában (és másutt is) össze­gezte: „Az Ige az Atyának ölén: Szentháromság; az Ige a Szűznek ölén: megtestesülés; és az Ige az egyháznak ölén: Eucharisztia.”13 Ekkléziológiája annyiban is újszerű, hogy — korának megújuló ekkléziológiájával lépést tartva - a hagyományos apologetikus szemlélettől eltérően a dogmatika részeként tárgyalta az egyházat, s ehhez illesztette a szentségtant. „Az egyházban és az egyház által az Üdvözítő titokzatos módon végigjár a történeten és az időkön. [...] O maga a titok­zatos fő, kinek szava szól tovább az egyház tanításában, kinek lelke lüktet az egyház éle­tében. Az egyház a megtestesülés titkának titokzatos folytatása és állandósulása a történe­lem során.”14 Az egyházban Schütz Krisztus misztikus testét látta, és szoros kapcsolatba hozta az eukarisztiával. Az egyházatyákat követve a corpus Christi mysticumot és a corpus Christi sacramentalét egymástól elválaszthatatlan, egymást feltételező valóságnak tekintet­te: a misztikus Test „szívében” van helye az eukarisztiának.15 „A titokzatos Krisztus alap­sejtje és szíve, maga a Christus mysticus szentségi valóságában - ez az Eucharisztia.” „Az Eucharisztia egybefogja valamennyi szentséget mint fő- és alapszentség, mint a szentsé­gek Szerzőjének misztikái valósága.”16 Lehetetlen itt nem gondolnunk II. János Pál Ecc­lesia de Eucharistia című enciklikájára, vagy éppenjoseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa ekkléziológiájára, amely az eukarisztia és az egyház elválaszthatatlan összetartozását tartja szem előtt. Szent Ágoston mondja a teológiáról: „Theologia Deum docet, a Deo docetur et ad Deum ducit.” Schütz Antal egész életében Isten titkait kutatta, nemcsak a tudós fogal­mak szükségszerű korlátáival tapogatózva, hanem a misztika útjait járó mély hit intuíció­jával is. Célja nem csupán a hitrendszer kifejtése, kultúrát alakító hatásának kiaknázása volt, hanem elsősorban az, hogy hallgatóit-olvasóit közelebb vezesse Istenhez. Nagyot alkotott akkor is, amikor a teológiát a kor tudományos színvonalára emelte, de még na­gyobbat tett avval, hogy Istenhez vezető, imádságra indító úttá mélyítette. Ez az ünnepi ülés megidézte alakját és munkásságát. Eltűnődhetünk rajta, mire ta­nít bennünket, kései utódait. S rá tudna-e mutatni a mai teológiában korunk Szent Ta­mására? 11 Vö. Schütz, A., Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere I, Budapest 1937, 35sk. 12 Hittudomány és hitélet, in Őrség, 203. 13 Schütz, A., Dogmatika II, 443. 14 Uo. 237skk. 15 Schütz, A., Eucharisztia, Budapest 1943, 174-218. 16 Schütz, A., Az Eucharisztia helye a hitrendszerben, in Titkok tudománya, Budapest 1940, 140. 212 TEOLÓGIA 2010/3-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom