Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)

2010 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Schütz Antal, a pedagógiatudós

Schütz Antal, a pedagógia tudós

ii KUMINETZ GÉZA

nevének és szellemi örökségének ott a helye a XX. századi magyar katolikus pedagógiateoretikusok legjobbjai között (lásd: Bognár Cecil, Tóth Tihamér, Marczell Mihály, Huszár Győző, Kornis Gyula).

Úgy gondoljuk, hogy az állandósultnak tekinthető tudományos technikai forradalom harcterén végre új forradalmi erőnek kell(ene) megjelennie és legalább olyan, de békés erővel kell(ene) beleszólnia az emberiség és az egyes ember életébe, mint a ma tudománynak és a technikának, illetve médiának s ez az emberi emberré nevelés lehetőségeinek megteremtése és kivitelezése. Ehhez ismét a teljes értékű embereszményhez kell visszatérnünk, illetve azt felismernünk. Majd ennek az eszménynek a szolgálatában álló pedagógusok, intézmények és pedagógiai szaktudomány megteremtése a feladat. Ez az együttes képes lesz rádöbbenteni a felnőtté és szabaddá válni akaró embert arra, hogy nem mondhat le az igazi embereszményről és az annak birtokbába segítő nevelési tényezőkről: a családról, az iskoláról, az államról és az egyházról. Leghathatósabb ellenszere lenne ez az elharapódzó barbarizmusnak, bűnözésnek, eltömegesedésnek, lelkekben tátongó ürességnek, szélsőséges és lázongó magatartásnak. Békét ez teremthet a népek közt és a szívekben, mely a lélek harcának, vagyis a nevelésnek, nevelődésnek gyümölcse. Az emberi nemnek és az egyes embernek a felemelését alapvetően a nevelés és oktatás fninősége dönti el, a nemzeti nagyságok hagyatékának birtokba vételével. Ezért valljuk, hogy ennek az új századnak bizonyos értelemben a nevelés századának kell lennie, s ebben a megújító és megújuló tevékenységben az egyház alapítójának, a legnagyobb és legegyetemesebb Mesternek és Tanítónak parancsa és útmutatása szerint kell kivennie részét a katolikus pedagógiának és pedagógusainknak.

Schütz Antal professzor, az MTA tagja és a Corvin-lánc birtokosa ennek a célnak és küldetésnek szellemében írta meg pedagógiáját, amiért az utókor úgy mond köszönetét, hogy tanulékony, vagy inkább szólítható lélekkel olvassa és meglátásait a mindennapok pedagógiájában alkalmazza.

31 Vö. Ambrus, B., Önnevelés, Székesfehérvár 1939, 5—6.

32 Vö. Schütz, A., Titkok tudománya, Budapest 1940, 92—96.

33 Vö. Tóth, T., Az ijjüság lelki gondozása I. (Tóth Tihamér összegyűjtött munkái VI.), Budapest 1935, 72.

34 Vö. Marczell, M., A bontakozó élet, 6. A nevelés alapvonalai, Budapest 1934, 39.

TEOLÓGIA 2010/3-4

209