Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Schütz Antal, a pedagógiatudós
KUMINETZ GÉZA Schütz Antal, a pedagógiatudós 1. BEVEZETÉS Tudjuk, hogy Schütz Antal sok tudományt művelt kiváló módon és fokon. így a filozófiát (meg is hívták Pauler Ákos halála után tanszéki utódjának, de a felkérést nem fogadta el), a teológiát, közelebbről a dogmatikát (melynek professzora volt). Érdekelte őt általában mindenféle tudomány (Würzburgban szerzett pszichológiai doktorátust, több szemesztert abszolvált természettudományos kurzusokból az egyetemen), ezért is érdemelte ki az autodidakta polihisztor, a zseniális autodidakta címeket. Méltatták már tanán tevékenységét is (piarista volt, akik szakavatott nevelők és tanítók, kiváló hittankönyvsorozatot írt középiskolásoknak, tagja volt a Hittanárok és Hitoktatók Egyesületének), ám tudományos tevékenységének egy dimenziója mindez idáig homályban maradt, nevezetesen pedagógiatudósi munkássága. Azt is tudjuk, hogy különböző lélegzetvételű, de alapvetően kisebb tanulmányai jelentek meg ebben a tárgykörben. így a Magyar életerő, az Ige szolgálatában, az Eszmék és eszmények című gyűjteményes kötetekben, valamint a Pázmány mint nemzetnevelő című dolgozatában. 1944-ben Synphonia paedagogica címmel készített tanulmányt a Kornis Gyula tiszteletére készített ünnepi kötetbe, mely azonban a háború miatt nem jelent meg. Ám élete utolsó szakaszában írott összefoglaló nevelési kézikönyve, melyet Pedagógia címmel, 1948-as keltezést idővel gyorsírással készített (s amit Sima János volt teológiai tanár gépelt le 1965-ben az akkori piarista tartományfőnök kérésére), ismeretlen nem csak a pedagógustársadalom, de a szakmai akadémikus körökben is. Ebben a művében nem csak egy kötetbe rendezi korábbi írásait, kipótolva a hiányzó témákat, hanem szerves összefoglalását adja e tudomány tárgyának, feladatának és módszereinek. Tudásának egészét felvonultatja, vagyis nemcsak a neveléstan nagy teoretikusait, iskolateremtőit hozza, hanem az irodalom, a történelem, a természettudomány és a bölcselet nagyjait is, akik főleg történelemformáló eszméikkel, új kísérleteikkel, nemzetnevelő és kulturális tevékenységükkel járultak hozzá az emberi tudás gyarapításához és az emberi ember neveléséhez, írása ezért nem annyira teijedelmes, hanem inkább szemléletet, látást adni hivatott. Schütz Antal nemcsak gyakorló pedagógus volt tehát, hanem e tudománynak teoretikusa is. Mintegy hatvan év távlatából szemlélve úgy gondoljuk, hogy időszerű a kiadása, nemcsak azért, mert hasonlóan bölcseleti alapvetéséhez, mely a philosophia perennis alapján, ez a munka pedig a paedagogia perennis alapján készült, hanem azért is, hogy újra bekapcsoljuk a mai pedagógiai kutatások problématudatába azokat az eredményeket, 190 TEOLÓGIA 2010/3-4 ♦ XÜV (2010) 19Ö-2ÖS
