Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Schütz Antal, a pedagógiatudós
Schütz Antal, a pedagógia tudós KUMINETZ GÉZA melyeket a múlt század első felében alkottak, fedeztek fel, alkalmaztak katolikus pedagógusaink. Konkrétan hazai pedagógiatörténészeink egy kis csoportja elkezdte e feltáró munkát, gondolok itt Mészáros Istvánra, Németh Andrásra és Pukánszky Bélára. Németh András említést tesz arról, hogy abban a korban az egyetem bölcsészkarán a húszas években még szerzetes papok tanították a pedagógiát (Bognár Cecil, Kornis Gyula, Balassa Brúnó), ám ezt az egyetem vezetése nem nézte jó szemmel. Később a hittudományi karon is be kellett vezetni a pedagógia oktatását, mivel az egyetem már nem garantálta annak katolikus jellegét. Neves pedagógusaink voltak Tóth Tihamér és Marczell Mihály a hittudományi karon, s Németh András szerint Marczell Bontakozó élet című nyolckötetes munkája ,,a hazai neveléstudomány máig maradandó értékű, méltatlanul elfelejtett alkotása”. Schütz Antal neve nem szerepel e nagyok között, minden valószínűség szerint nem az elhallgatás szándéka miatt, hanem azért, mert életének utolsó és tudományos tevékenységét lezáró, és kijelenthetjük, megkoronázó munkája sohasem jelent meg, porosodva a piarista rend archívumában. De nemcsak a tudománytörténetnek vagyunk adósai e munka kiadásával, melyre az első pillanattól kezdve nagy készséget mutatott a Szent István Társulat (köszönet érte), nem is csak méltatni akaguk egy nagy tudós elfeledett érdemes munkáját, tisztelegve szakmai kompetenciája előtt, hanem adósai vagyunk a mai magyar pedagógustársadalomnak is, főleg a katolikus pedagógusokénak, egy olyan pedagógiai kézikönyv rendelkezésre bocsátásával, amely egyszerre felel meg a tudományos tárgyilagosság és szakmaiság, valamint a katolicitás követelményeinek. Katolikus iskoláink pedagógusainak erősödniük kell katolikus identitástudatukban. Abban a reményben adjuk közre pedagógiai alapvetését, hogy általa tanítóink és nevelőink a szakmai ismeretekkel való gazdagodással együtt mélyebb és igazabb hitre is jutnak, illetve hitük fénye termékenyebbé teszi szakmai tudásukat, növeli nevelői személyiségük sugalmazó varázsát. 2. PEDAGÓGIAI MUNKÁSSÁGÁNAK RÖVID ISMERTETÉSE Eltekintünk a szerző egyéb pedagógiai munkáinak ismertetésétől, mivel Pedagógiaja ösz- szefoglalja és átfogó látásra törekedve tárgyalja az ott megfogalmazott problémákat. Ezek a kisebb munkák jelzik, hogy mindig is élénk figyelemmel kísérte a pedagógia tudományának alakulását. Beleillesztette korábbi, még ki nem adott kéziratait, így a Teológus önművelés című kurzusának anyagát is.1 Pedagógiájában rövid bibliográfiát is ad arra vonatkozóan, hogy (saját tapasztalatain és gondolatain túl) honnan merített leginkább. Schütz Antal nyolc téma köré rendezi pedagógiai ismereteit és szakmai tapasztalatát. Mindig az egész embert neveljük, ám bemutatásának szükségképp valamilyen sorrendet kell követnie. Ez a sorrend nála a következő: Először egy viszonylag rövid alapvetést ad a nevelés és neveléstudomány mivoltáról, ahol a neveléstudomány fő bölcseleti és elméleti kérdéseit vonultatja fel tizenegy alpontban tárgyalva. Másodszor a testi neveléssel foglalkozik nyolc alpontban, melyekben legalapvetőbb szükségleteinket, életfeltételeinket elemzi. Időrendben és fontosságban is ez a legalapvetőbb, hiszen a testi és lelki 1 Ennek a tudományos problématudatból kiszorított, s ennek következtében kiszorult ismeretnek a felkutatására születtek kísérletek főleg a bölcselet és a teológia vonatkozóan, lásd: Hanák Tibor: Elfeledett reneszánsz, Somos Róbert: Magyarfilozófusok politikai útkeresése Trianon előtt és után, vagy A magyar pedagógiai gondolkodás klasszikusai sorozat köteteinek kiadásával, valamint Marczell Mihály Neveléstanának megjelentetésével. Ám összességében ma is bőven van tennivaló ezen a területen. TEOLÓGIA 2010/3-4 191
