Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Puskás Attila: Schütz Antal, a dogmatikus
Schütz Antal, a dogmatikus PUSKAS ATTILA ahhoz, hogy Schütz Antallal, a dogmatikussal találkozzunk, dogmatikáját megértsük, élvezzük és megszeressük. E tanulmány mindössze egyetlen ecsetvonással szeretné továbbrajzolni a nagy piarista hittudós és életműve teológiai portréját. Miután — részben a fent jelzett írásokra is támaszkodva - röviden vázoljuk Schütz Antal teológiai programját, módszerét és stílusát, beletekintünk abba a tükörbe, melyet ő tart kora dogmatikája elé „A hittudomány jelen fázisa és föladatai” című írásában.5 Olyan értékes szempontok fogalmazódnak meg itt, melyekkel érdemes szembesülnie a mindenkori jelen teológiájának is. 1. TEOLÓGIAI PROGRAM Schütz Antal visszatekintő önéletírásában így fogalmazza meg tudományos programját: „A teológiát meg akartam termékenyíteni, nekilendíteni (s egyben a többi tudománnyal nemcsak versenyképessé tenni, hanem visszaszerezni régi vezérszerepét), azáltal, hogy módszerben, problémafölvetésben, tartalomban, sajátos jellegének megóvása mellett eleven kapcsolatba hoztam a világi tudományokkal. Ezt megtettem a glosszoláliáról szóló értekezésemben, rektori székfoglalómban, melyet a titokról és tudományról tartottam, ezt főképp az Eucharisztiáról szóló munkámban, mellyel le akartam róni adósságomat is a szentségi Krisztus iránt a nagyszerű eucharisztikus, magyarországi világgyűlés alkalmából. A másik oldalról a profán tudományokat akartam gazdagítani és helyreigazítani a teológia segítségével. Ez azt hiszem, legjobban sikerült az Isten a történelemben c. könyvemben, aztán az Őrség címen összegyűjtött kisebb dolgozatokban, melyek egyúttal példákat adnak harmadik törekvésemre is: hogyan lehet időszerű gyakorlati kérdéseket megvilágítani a teológiával.”6 A teológia megtermékenyítése, nekilendítése, megújítása sajátos jellegének megóvása mellett - ez Schütz Antal teológiai alapprogramja. Megújítás és megőrzés egyensúlyának folyamatos kivívásában fogalmazza meg teológusi küldetését. Megújítás nélkül a teológia könnyen elszigetelődne, a múlt relikviájává merevedne, érdektelenné válna az igazság után kutató számára. Az eredendő krisztusi tartalom és az azt hozzáférhetővé tevő megfelelő tudományos módszer sajátosságainak a megóvása nélkül, a hit és a teológia feloldódna, nem lenne többé az, ami, s így megint csak érdektelenné válna az igazság kereső számára. Ezért létfontosságú a megújítás és a megóvás egyensúlya. A katolikus dogmatika tartalmi és módszertani sajátosságának megóvásához a piarista hittudós számára a tanítóhivatali megnyilatkozások jelölték ki a megfelelő kereteket.7 Schütz Antal úgy látta, hogy miután a nevezett dokumentumok világosan rögzítették a katolikus teológiai reflexió mozgásának főbb kereteit, immár az alkotó és megújító munka ideje jött el. 5 Schütz, A., A hittudomány jelen fázisa és föladatai, in Schütz, A., Őrség. Korkérdések és tájékozódások, 128-175. ‘ Uo. 266-267. 7 A Schütz számára mérvadó tanítóhivatali megnyilatkozások a következők voltak: A racionalizmust, fideizmust, panteizmust elhárító és a pápai primátust definiáló I. Vatikáni zsinat két konstitúciója, a Dei Filius és a Pastor aeternus (1870) dogmatikai rendelkezések IX. Piusz SyllabusivA (1864) együtt; XIII. Leo Pápa Aeterni patris en- ciklikája (1879), mely Aquinói Szent Tamás filozófiáját és teológiáját tekinti mintának és állítja követendő példának; Szent X. Piusz pápa Pascendi körlevele (1907) és a Szent Officium Lamentabili határozata (1907), melyek a modernista nézeteket utasították el, valamint XI. Piusz Deus scientiarum Dominus (1930) kezdetű enciklikája, mely a teológia és a tudományok kapcsolatáról fejtette ki az Egyház álláspontját. TEOLÓGIA 2010/3-4 177
