Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)

2010 / 3-4. szám - Puskás Attila: Schütz Antal, a dogmatikus

PUSKAS ATTILA Schütz Antal, a dogmatikus A piarista hittudós a saját teológiájában a megújítás hármas útját jelöli meg: a világi tudományok eredményeinek felhasználása a hittitkok értelmezésében; a világi tudomá­nyok eligazodásának segítése és gazdagítása a reflektált hittől megvilágosított értelem segítségével; a gyakorlati élet problémáinak átvilágítása és a megoldás irányának meg­mutatása a teológiával. Másképpen: közvetítés teológia és egyéb tudományok, teológia és gyakorlati-társadalmi kérdések között. Egy ilyen küldetésre csak az vállalkozhat, aki nemcsak a teológiában, de egyéb tudományokban is fel van vértezve a kellő ismeretek­kel, jártassággal, és aki kellő érzékkel kitapintja azokat a pontokat, ahol az eleven kap­csolat létesítése lehetséges és ígéretes. Nos, Schütz Antalnak megvolt e feladathoz mind a kellő fölkészültsége, tehetsége, mind a kellő problémaérzékenysége. Három tudo­mányterület kiváló ismerője volt, hiszen a teológia mellett, kimagasló módon művelte a filozófiát és a pszichológia-pedagógia tudományát is. Mint ismeretes, teológiai doktorá­tusa mellé pszichológiai doktorátust is szerzett a würzburgi egyetem kísérleti pszicholó­gia karán. Emellett a matematika és a természettudományok területén is folytatott felső, egyetemi szintű tanulmányokat. Alapos filozófiai jártasságáról és bölcselői képességeiről tesz tanúbizonyságot többek között A bölcselet elemei c., az egyházi tudományosság hatá­rain túl is általános elismerést kiváltó munkája számos más filozófiai tárgyú írásával együtt, ahogy az a tény is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagjaként székfoglaló előadásait filozófiai témákról tartotta.8 Az alapos bölcseleti, pszichológiai képzettsége és az ezeken a tudományterületeken elsajátított látásmód, az itt elért tudományos eredmények termékenyítőleg hatottak Schütz teológiájára. Egyfelől úgy, hogy bővítették a hitigazságok értelmi igazolásának körét. Másfelől úgy, hogy új szempontokat kínáltak a hitigazságok, mint hittitkok értel­mezéséhez. Ennek egyik legjobb példája az Eucharisztia titkának újszerű értelmi meg­közelítése, melynek során a piarista hittudós az arisztotelészi-tamási hülemorfikus és szubsztancia-filozófiai létfelfogás helyett a Plank-féle kvantum- és a Schrödinger-féle hullám-nyaláb-elméletből vett analógia alapján igyekszik a valóságos és lényegi eucha­risztikusjelenlétet értelmezni. Nyomatékosan hangsúlyozza azonban, hogy nem a termé­szetfeletti misztérium megmagyarázásáról, hanem csupán olyan kísérletről van szó, mely éppen azt akaija megmutatni, hogy az Eucharisztia titkának értelmezése nincs szükség­képpen hozzákötve az arisztotelészi metafizikához. E példa jól érzékelteti a piarista hit­tudós teológusi ars poeticáját. Eszerint a dogmatikusnak egyszerre feladata az Egyház hi­teles tanításának csorbítatlan előadása, védelme és ugyanakkor ezen tanítás mélyebb értésének, újszerű értelmezésének keresése. A közvetítés és a kutatás egyszerre. A kuta­tás joga éppen a közvetítés érdekében. Kutatás, keresés pedig nincsen kísérletezés nél­kül. A kutató teológus elvárható magatartása azonban, hogy megkülönböztesse saját ér­telmezési kísérletét az Egyház biztos hitétől, s ennek mindig alárendelje. Schütz Antal éppen ezt teszi, amikor Origenész szellemében kísérletezőnek, gyakorlatozónak, giim- msztikosznak is tekinti magát, mint teológust, és Szent Ágostonhoz hasonlóan határo­zott különbséget tesz az egyházi regula fidei és a saját ezt kibontani szándékozó kísérlete között. Ezért aztán így fogalmaz: ,,A dogma közvetlenül Istentől kinyilatkoztatott igaz­ság, titok, melyet alázatos, hívő elmével kell elfogadni. Ellenben ezek az elmélések termé­szetszerű, mindannyiszor jelentkező és épp ezért szükséges és tiszteletre méltó kísérletek otthont készíteni a titoknak abban a világban, melyet az elme épít. De csak kísérletek. ... Schütz, A., A bölcselet elemei, SZÍT, Budapest 1944; Előadásai a MTA-án: Charakterológia és aristotelesi metafizika (1927); Logikák és logika (1939). 178 TEOLÓGIA 2010/3-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom