Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: Schütz Antal, a filozófus
BOLBERITZ PAL Schütz Antal, a filozófus dományegyetem Bölcsészeti Karán megüresedett filozófiai tanszék vezetésére, amelyet ő nem fogadott el, mondván: „Inkább kívántam a királynőt szolgálni, mint sem a szolgálólányát.” Természetesen a királynő itt a dogmatika, s a szolgálólány a filozófia. 2. A KERESZTÉNY BÖLCSELŐ Schütz Antal munkásságának bevallottan fő törekvése volt, hogy a teológiatudományt elfogadtassa a müveit nagyközönséggel. Ehhez leginkább az Arisztotelész műveiben gyökeredző Szent Tamás-i filozófiát tartotta a legalkalmasabbnak. Nem volt könnyű vállalkozás ez abban a szellemi légkörben, mely a — székében elterjedt — kanti örökség alapján sem a metafizikát, sem a teológiát nem tartotta tudománynak. Schütz a philosophia perennis eszményét nem szűkítette le a pusztán keresztény bölcseletre, hanem műveiben igyekezett kimutatni, hogy a szaktudományok végső kérdései a metafizikai valóság felé mutatnak, míg ez utóbbiak a teológiai eszmélődés számára készítenek utat. Mindezeket azonban átköti a logika szigorú „hálója”, mely lépésről lépésre mintegy „kényszeríti” az elmét a tovább gondolkodásra, míg meg nem nyugszik az ész a végső alapoknál, eszméknél, okoknál, melyek tartalmát a teológia magyarázza a kinyilatkoztatás, a szent hagyomány és az egyházi Tanítóhivatal értelmezésében. Schütz nem volt merev gondolkodó. Midőn tudatában volt annak, hogy az igazság objektív, és a tudományos gondolkodásnak szigorú logikai és tudományelméleti, illetve módszertani szabályai vannak —az ember mégsem gép —, folyvást szem előtt kell tartani az ember jellegét ( ezt mint gyakorló pedagógus tapasztalatból is tudhatta), érdeklődési körét, tudatalatti és tudatos pszichológiai adottságait - végső soron személyes megismételhetetlen egyediségét. Figyelemreméltó, hogy filozófiai értelemben vett szellemi fejlődése során mily nagy szerepet kapott az ismeretelméleti beállítottság, amelyből folyik a logika iránti mind tüzesebb érdeklődés. Mindennek viszont a metafizikai megalapozottságát akarta kimutatni. Erről tanúskodik első akadémiai székfoglalója is, amelyben ezt — az akkor új tudománynak tekintett — karakterológiával teszi. Arisztotelész és Szent Tamás tanításának szellemében vallja a regressus in finitum lehetetlenségének elvét, vagyis azt, hogy az okok és elégséges megindokolások során a végtelenbe való visszahatás nem lehetséges. Schütz Antal, a fiatal piarista tanár először a szegedi piarista gimnázium hittanára volt, majd hamarosan a budapesti piarista gimnázium vallástanára lett, s egyúttal a Kala- zantinumban volt teológiai tanár. Ez tudóssá érlelődésének jelentős szakasza. Rendkívül komoly önképzéssel jut el odáig, hogy hittankönyvei előadásai, szinte klasszikussá váló, Sík Sándorral közösen írt és szerkesztett ifjúsági Imakönyve, továbbá rendtársaival készített négykötetes Szentek élete kiadása által mint hittanár és ifjúsági lelki vezető, országos hírnévre tett szert. Mint hittanár és a gimnázium ifjúságának lelki vezetője, megismerkedett a kor aktuális problémáival. Rádöbbent arra, hogy nem elég a tudományos szavatosság, hanem a való élethez is közelítenie kell a mondanivalónak. Észrevette, hogy az akkori teológiai jegyzetek és kézikönyvek megújulásra szorulnak, újakat kell írni. Rávetetette magát a feladatra, s így született meg dogmatikájának rövid, tömör változata és a Bölcselet elemei címet viselő rendszeres keresztény bölcseleti tankönyvének első kiadása (1927). Am épp e munka készítése közben ismerte föl, hogy mennyire fontos a filozófiával való foglalatosság területén a szaktudományokban való jártasság. Erre az időre esett az egyetemi szintű matematika tanulmányozása is életében. Beiratkozott a budapesti Pázmány Egyetem matematika szakára, ahol két tanévet rendes hallgatóként elvégzett, 170 TEOLÓGIA 2010/3-4
