Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Borián Tibor: Schütz Antal, a piarista
Schütz Antal, a piarista BORIAN TIBOR hászka összes műveinek sajtó alá rendezésére. A Szent István Társulat tizenhat kötetre tervezte a sorozatot, de ez a szám huszonötre emelkedett. Húsz hónap alatt készült el 1928/29-ben. Megírta a kiadás számára Prohászka életrajzát is Prohászka pályája címen. Ez később megjelent önállóan is. Állíthatjuk, hogy Schütz volt a nagy magányos püspök legjobb ismerője, aki tisztelő lelkesedéssel a géniusznak, az apostolnak a tudós megértés mellett is áhítatos csodálója volt. A Prohászka-kiadással járó erőltetett munka nagyon megviselte. Életében most kért először félévi szabadságot pihenésre. Néhány rendtársával elment Franciaországba. Járt Párizsban, eljutott Lourdes-ba, majd Belgiumba; egy holland kereskedő révén bejutott Monte Carlóban a játékházba is (papi ruhában). Münchenben tanulmányozta a korszerű, sikeres pasztorációt. Neves katolikus tudósokkal, valamint bencés, ferences szerzetesekkel ismerkedett meg. Tapasztalatain fellelkesülve elhatározta, hogy a következő őszön megkezdi nyilvános előadások tartását egy-egy katolikus igazságról valamennyi kar hallgatói és más érdeklődők számára. Ezzel folytatójává lett a Prohászka-stílusú előadás-sorozatoknak. 1929. június 23-án ezüstmiséje alkalmával kedves ünneplésben részesítették rendtársai és tanítványai. Művészi kivitelű bőrkötéses albumot nyújtottak át aláírásokkal, Sík Sándor új versével, A Mesterrel, Balanyi György pedig méltó laudatióval köszöntötte. Sík Sándor A MESTER (Schütz Antalnak, a mesternek és barátnak) A katedrán egy Férfi ül, A két szeme úgy szúr belém, Akár az írás kettesélű kardja. Úgy átjár, mint a szűz acél, És mégis meleg, mint a mécs: A hűvös eszmén átizzik a Lélek. Beszél. Az Ige szól az ajkán, És minden szava, mint a mérleg, Amelyen minden egyensúlyban áll: A fogalom, a sejtelem, Az ihlet és az értelem, A véges és a végtelen, Tudás, tapintás, reveláció. Néz és beszél. Van és vezet. Érzem a végzetes Kezet, Amely lenyúl és kényszerít megállni A húsos földön, mint a fát, És felnyúlni felhőkön át, És hallani a harsonát: „Deum docet et a Deo docetur.” TEOLÓGIA 2010/3-4 165
