Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A Keresztény Egységtitkárság ötven éve - 1960-2010
KRANITZ MIHÁLY A Keresztény Egységtitkárság ötven éve. 1960-2010 Tulajdonképpen Angelo Giuseppe Roncalli (1881-1963) volt az a személy, akinek egész élete előkészítette a II. Vatikáni Zsinatot, és vele az ökumenikus közeledést.4 Keleten és nyugaton is megismerkedhetett a keresztény egyházak képviselőivel és részt vett a januári imanapokon. Még mint nuncius 1945. január 21-én a keresztények egységéért végzett imanyolcad alkalmával Párizsban kijelentette: ,,A két ragyogó híd Párizs és Isztambul között, mely két világot, két civilizációt jelent, mint egy tündöklő szivárvány emelkedik fel, melyben ott lebegnek Jézus imájának utolsó szavai, amikor elmenetele előtt megerősítette tanítványait: Ut unum sint,”5 A pozitív jelek ellenére a Szent Officium figyelmeztetést (monitum) adott ki, mely az 1948 augusztusában esedékes Egyházak Világtanácsa alakuló gyűlésétől kívánta távol tartani a katolikusokat.6 Tíz évre rá azonban Roncalli bíboros került a katolikus egyház élére, aki 1959. január 25-én meghirdette a II. Vatikáni Zsinatot7 és első jelentős rendelkezésével a Superno Dei nutu kezdetű motu proprio kiadásával 1960. június 5-én létrehozta a Keresztények Egységét Előmozdító Titkárságot (rövidebb, ismertebb nevén az Egységtitkárságot). Már 1960 áprilisában katolikus, ortodox és protestáns teológusok (J. Bose, Y. Con- gar, G. Henry, M. J. Le Guillou, E. Melia, O. Rousseau, A. Serima, Ch. Westphal) párbeszédet kezdeményeztek, mert így akartak válaszolni XXIII. János felhívására még a Keresztény Egységtitkárság megalakulása előtt.8 Az Egységtitkárság célja - nyilvánította ki a szentatya —, „hogy szeretetünket és jóindulatunkat megmutassuk azok iránt, akik a keresztény nevet viselik, de az Apostoli Széktől elszakadtak, azért, hogy követhessék a zsinat munkáját és még könnyebben megtalálhassák ahhoz az egységhez vezető utat, melyért Krisztus oly odaadóan imádkozott Atyjához, létrehozunk egy különleges tanácsot vagy titkárságot, melyet egy általunk kiválasztott bíboros vezet, s mely a többi bizottsághoz hasonlóan épül fel.”9 A pápai kezdeményezés jó fogadtatásra talált a katolikus közösségen kívüli keresztények körében is, mely ismerve az ökumenizmus addigi történetét, a katolikus egyház magatartásában döntő változást jelentett. Az Egységtitkárság - a katolikus egyház és a 4 Vö. Capovilla, L,,Jean XXIII, Le Papé bon, Fayard, Paris 1963, 120. 5 Uo. 124-125. 6 A Szent Officium rövid leiratában megtiltotta a katolikusoknak bármilyen „ökumenikusnak” mondott összejövetelen való részvételt. Vö. AAS 40 (1949), 257: ACTA SS. CONGREGATIONUM SUPREMA SACRA CONGREGATIO S. OFFICII Monitum: Cum compertum sit variis in locis, contra Sacrorum Canonum praescripta et sine praevia S. Sedis venia, mixtos conventus acatholicorum cum catholicis habitos fuisse, in quibus de rebus fidei tractatum est, omnibus in memoriam revocatur ad normam canonis 1325 § 3 prohibitum esse quominus his conventibus intersint, sine praedicta venia, cum laici, tum clerici sive saeculares sive religiosi. Multo autem minus catolicis licitum est huiusmodi conventus convocare et instituere. Quapropter Ordinarii urgeant, ut haec praescripta ad omnibus adamussim serventur. Quae quidem potiore iure observanda sunt, cum agitur de conventibus, quos „oecumenicos” vocant, quibus catholici, sive laici sive clerici, sine S. Sedis praevio consensu, nullo modo interessé possunt. Cum vero, tum in praedictis conventibus tum extra ipsos, etiam actus mixti cultus haud raro positi fuerint, denuo omnes monentur quamlibet in sacris communicationem ad normam canonum 1258 et 731, § 2, omnino prohibitam esse. Datum Romae, ex Aedibus S. Officii, die 5 Iunii 1948. Petrus Vigorita, Notarius. 7 Az ökumenikus mozgalom fejlődéséről lásd: BöTTIGHEIMER, Ch., Lehrbuch der Fundamentaltheologie. Die Rationalität der Cottes-, Offenbarungs- und Kirchenfrage, Flerder, Freiburg 2009, (Ökumenische Bewegung, 668-713). * Dialogue oecuménique, Collection „Omnes Centes", Editions Fleurus, Paris 1962. 9 Dialogue oecuménique, 13. Lásd még: KRÁNITZ, Μ., 1959: Λ II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve, in Teológia (2009/1-2), 52-65. TEOLÓGIA 2010/1-2 16
