Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A Keresztény Egységtitkárság ötven éve - 1960-2010
A Keresztény Egységtitkárság ötven éve. 1960-2010 m KRANITZ MIHÁLY különvált keresztények közötti kapcsolattartással megbízva - ettől kezdve fontos feladatot látott el az egész ökumené fejlődésében. XXIII. János pápa határozott szándékával a katolikus egyház belépett az ökumenikus párbeszéd világába.10 A II. Vatikáni Zsinat meghirdetése óta a keresztény egység nemzeti titkárságai jöttek létre Angliában, Indiában és Madagaszkáron. Teológiai műveket publikáltak, világiak kapcsolódtak be az ökumenikus kérdések megválaszolásába, és végre a sajtó is érdeklődést kezdett mutatni az ökumenizmus iránt.11 Geoffrey Fisher (1887-1972) canterburyi anglikán érsek látogatást tett a pápánál Rómában 1960 decemberében.12 A bejelentett zsinat elragadtatásától ösztönözve Athénagorasz pátriárka (1886-1972) elhatározta, hogy pánortodox kongresszust hív össze Rodosz szigetén, mely egy általános zsinat pánorto- dox előszinódusa lenne. Ez a kongresszus 1961. szeptember 24-október 1. között került megrendezésre. Itt az ortodox egység jelent meg, melynek ereje Újdelhiben az Egyházak Világtanácsa III. Ökumenikus Nagygyűlésén tárult fel, melynek munkájában az ortodoxia egyre hatékonyabban vett részt.13 Maga az EVT többször kifejtette érdeklődését a katolikus egyház ökumenikus tájékozódása iránt. Az Egységtitkárság által küldött öt megfigyelő fogadása ennek a jele volt.14 •Dr. Visser’t Hooft, EVT főtitkár megnyitó beszédében Újdelhiben erre is utalt: „...Szólnunk kell a római katolikus egyházzal összefüggő új eredményekről is. Az EVT kezdete óta egyéni kapcsolatok voltak azokkal, akik mélységesen érdeklődtek az ökumenikus mozgalom iránt. Ma már hivatalos és rendkívül hasznos kapcsolataink is vannak az Egységtitkársággal, melyet XXIII. János pápa állított fel a keresztények közötti egység előmozdítására. így üdvözöljük ez alkalommal a Nagygyűlésünkön jelen lévő öt római katolikus megfigyelőt, akiket az Egységtitkárság választott ki és hatalmazott fel. A vele való kapcsolat természete a bennünket érintő közös információn alapul. így említhetünk meg néhány sajátos pontot, mint például a vallásszabadság kérdése, melyről szeretnénk, ha nyilatkozna az eljövendő II. Vatikáni Zsinat. E Zsinattal kapcsolatban osztjuk Edmund Schlink professzor meggyőződését, aki nemrég írt az újdelhi nagygyűlés és a Vatikáni Zsinat összefüggéséről. Kétségkívül nagyjelentőségű lenne a kereszténység és a világ számára is mindkét fél döntései számára, ha világossá válna, hogy ezek a gyűlések nem egymás ellenében történnek, hogy nem mindenki a maga külön előnyét keresi, hanem azt, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztust szolgálja.”15 Az egységi utáni vágy jele volt, hogy protestánsok és ortodoxok együtt imádkoztak a Vatikáni Zsinat sikeréért.16 10 Dialogue oecuménique, 13. " Uo. 16. 12 Uo. 14. 13 Uo. 14 Histoire du christianisme des origines a nos jours, tome XIII. (szerk. Mayeur, J. M.-Pietri, Ch.f-Pietri, L.-Vauchez, A.-Venard, M.,) Desclée, Paris 2000, (Le Conseil oecuménique des Egliscs. Les oecuménismes, 147-168). 15 Uo. 18. 14 Rouquette, R., La fin d'une chrétienté, Cerf, Paris 1968, (Premieres reactions des églises non-catholiques á l’annonce du concile, 37-48). TEOLÓGIA 2010/1-2 17
