Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Borián Tibor: Schütz Antal, a piarista
BORIAN TIBOR Schütz Antal, a piarista Határozott tervvel indult professzori hivatása teljesítésének. Eltökélte, hogy a teológia tanítását szigorúan a mai kor színvonalán tartja. Erről így nyilatkozott: „A teológusnak ne kelljen magát silányabbnak éreznie más karok tagjainál.” Minden órára alaposan felkészült, sőt minden vizsgáztatásra is. Szabadon adott elő, jegyzet nélkül. Tudományos ismereteit könyvek, szaklexikonok segítségével igyekezett kiegészíteni, főként a dogma- és vallástörténet területén. Sokat kínlódott az akkori tankönyvekkel. így érlelődött meg benne az önálló tankönyvírás gondolata. Meggyőződése volt, hogy a teológiát latinul kell tanítani, de figyelembe vette tanítványai gyöngébb nyelvi felkészültségét, valamint azt is, hogy a dogmatika zárt kapuit ki kell tárni pap tanítványainak a világiak számára, arról nekik prédikálniuk is kell; ezért szükségesnek látta a magyar nyelvű dogmatika megírását is. 1921-től két álló esztendeig dolgozott a latin és a magyar dogmatika megírásán, szinte éjjel és nappal. 1923-ban jelent meg a Dogmatika - A katolikus hitigazságok rendszere (főiskolai és magánhasználatra, Szent István Társulat I—II. kötet). Ugyanebben az évben elkészült a latin tankönyv: Summarium Theologiae Dogmaticae et Fundamentalis. Mindkét alkotás három kiadást ért meg. A papság szívesen fogadta, csak Bangha Béla SJ tollából jelent meg róla kedvezőtlen kritika. Schütz Antal nem válaszolt rá, mondván: „Jobb igazságtalanságot tűrni, mint tenni.” — Valóban, az ő Dogmatikája, életének főműve lett. Kitűnik terjedelmével, tartalmának gazdagságával, szakszerűségével, alaposságával és teológiai szabatosságával. Tudományos értéke mellett jellemzi az anyag ügyes beosztása és részletezése, amelyben megmutatkozik tizenkét éves középiskolai hittanárságának gyakorlata, tapasztalata. Igyekezett a nagy igazságokon keresztül eleven kapcsolatot tartani a való élettel. A színvonal szigorú megtartása mellett is közel férkőzik a kor emberéhez. A vitás kérdések tárgyalásában a más nézetűekkel szemben megértő, a bírálatban tapintatos. Elkerülhetetlen érdeme a magyar hittudomány nyelvének kialakítása. Öntudatosan íija: „Azt gondolom, a magyar teológiai és bölcseleti nyelv kialakulásához én is hozzájárultam garasommal.” „E klasszikus munkán nemzedékek fognak majd felnőni, és a hitben megerősödni.” (Theologia, 1937) Mint egyetemi tanár folytatta szombat délutáni pasztorációit. Ez még bővült is, mert volt diákjai elhozták feleségüket és testvéreiket is. Miközben külföldön egyre ismertebbé vált, itthon vállalta a Szociális Misszió tanácsadói tisztét. Kurzusain közreműködött, előadásokat tartott. Ezekre is nagyon lelkiismeretesen készült. Két alkalommal is ellátta a Hittudományi Kar dékánjának tisztét (1923/24 és 1932/33). Rector Magnificus volt az 1940/41. tanévben. A megerőltető többletfeladatokat természetes kötelességként fogadta, karrierre soha nem vágyott. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta 1925-ben. Székfoglaló előadásával töretlen úton járt. Karakterológia és arisztotelészi metafizika volt a címe. A karakterológiát elsőként ő ismertette Magyarországon. 1927. április 2-án váratlanul meghalt Prohászka Ottokár püspök. Schütz Antal írja: „Az ő halálával fordult velem egyet a világ. Hisz ezer meg ezer szállal belegyökereztem. Rajta és belőle erősödött és vett határozott tartalmat hivatásom.” Pedig személyes érintkezése aránylag nem sok volt vele, de szellemi annál több. Hogy Prohászka mennyire értékelte őt, jellemzően mutatja a kis anekdota. A püspök egyszer későn haladt el a pesti piarista rendház mellett. Feltekintve még világosságot látott Schütz ablakában. Erre célozva mondta: „Még világít a piaristák világossága.” Prohászka temetésén ő mondta a gyászbeszédet a székesfehérvári bazilikában. Nem kevesen őt óhajtották Prohászka utódának a püspöki székben. Munkáját szinte megállás nélkül végezte (előadások, ünnepi beszédek, korábbi műveinek átdolgozása, kiadása: Az Ige szolgálatában [1928] címmel). Ekkor felkérték Pro164 TEOLÓGIA 2010/3-4
