Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Borián Tibor: Schütz Antal, a piarista
Schütz Antal, a piarista BORIAN TIBOR 1911-ben jelent meg a Katolikus egyháztörténelem (tizennégy kiadás), valamint a Katolikus hittan (tizenöt kiadás), 1912-ben a Katolikus erkölcstan (tizenhárom kiadás), 1913-ban pedig a Katolikus hitvédelem. Katolikus vallástan következett. Ekkorra már megért benne a szándék, hogy a tanulóig úság és a felnőtt értelmiségiek számára Imádságoskönyvet szerkesszen rendtársával, jó barátjával: Sík Sándorral. Ebből született meg 1913-ban a nevezetes Sík-Schütz Imakönyv, amelynek alcíme: Egyszersmind kalauz a lelki életre a tanulóifjúság számára. Évtizedekig a leghasználatosabb diák-imakönyvnek tartották. (1947-ig 12 kiadást ért el.) Hittanári működése ráébresztette az ifjúság jellemnevelésének és a nemi nevelésnek fontosságára. E célból először fordította le a század elején ünnepelt pedagógusnak, Föersternek két munkáját: A nemi élet etikája és pedagógiája (1909); Elet és jellem (1913). Lélektani érdeklődésére jellemző, hogy az I. világháború idején a tanítási szünetben Würzburgban a Külpe által alapított pszichológiai laboratóriumban dolgozott. A következő tanévben, 1915/16-ban Budapesten sok pszichológiai kísérletet végzett diákjain és hallgatóin. Majd 1916 nyarán ismét Würzburgban találjuk: ekkor levizsgázott, és doktorrá avatták pszichológiából. Értekezése Kiemelkedő szótársítások címmel az Aquinói Szent Tamás Társaság ülésén hangzott el. A budapesti hittanárságban sok öröme volt. A fiúk nagy bizalommal voltak hozzá, és szombat délutánonként sokan keresték fel. Jó érzékkel tudta kezelni a kamaszok különféle megnyilvánulásait. Szavaival mindig sikerült a szeretet útjára terelni a konfliktusokat. A vallástani tananyagot méltányosan, de kemény következetességgel követelte meg. Az órákat valláserkölcsi problémák tisztázására is felhasználta. Idővel majdnem minden tanítványa személyes kapcsokba került vele. Tanítványai később is felkeresték: különösen a frontról szabadságra hazatért katona tanítványok. Az I. világháborús harcterekről is sokan írtak neki. Középiskolai tanárságának tíz éve szakadatlan és kemény munkában telt el. O maga hőskorának mondta ezt az időt. Pihenője kevés volt. Üdülés volt számára a rendtársai és barátai között töltött idő. Zimányi Gyula rendtársával már korábban, Sík Sándorral a közös szerkesztés és a cserkészpedagógia révén került szorosabb kapcsolatba (utóbbit cserkészparancsnokként is helyettesítette átmenetileg). Hosszabb kikapcsolódást a nyári szünetek jelentettek számára. Első nyári szünetében majdnem fél Európát bejárta. Főként Tirolt és Svájcot kedvelte. A szüneteket rendesen otthon, a már Jugoszláviához csatolt Kistószegen fejezte be. A Hittudományi Karon 1913-ban megüresedett a filozófiai tanszék. Erre pályázott egy terjedelmesebb dolgozattal, Az Istenbizonyítás logikája címmel. A kar az első helyen jelölte, mégsem őt nevezték ki. Lemaradása „leverőleg” hatott rá, mivel azt gondolta és remélte, hogy így több alkalma lesz tudományos eszményei megvalósítására. Ekkor határozta el, hogy pszichológiára specializálja magát a már említett würzburgi stúdiumokkal. Mivel rendes tanárságra nem lehetett kilátása, magántanári képesítését kérte a keresztény bölcseletre, különös tekintettel a természetbölcseletre és a pszichológiára. El is fogadták, de közben váratlan fordulat történt: 1916 húsvétján hirtelen meghalt Dudek János, a dogmatika rendes tanára. A Hittudományi Kar júniusi gyűlésén egyhangúlag Schütz Antalt hívta meg utódjául a dogmatika tanárának, és még kinevezése előtt megbízta az 1916. tanév szeptemberétől a tanítással. Majd 1916. november 12-én nevezték ki - egyelőre rendkívüli tanárnak. A piarista rend vezetősége felmentette korábbi kötelezettségei alól. Saját kérésére azonban tovább tanította a rendi növendékeket heti két órában, és gyóntatóként is rendelkezésükre állt. TEOLÓGIA 2010/3-4 163
