Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
RÓZSA HUBA I A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész A szerző számára kétségtelen, hogy Isten Fia nem más, mint Jézus Krisztus. A könyv elején egy mindent összefoglaló krisztológiai kijelentést teszjézus Krisztusról, és Atyjának Istent nevezi (Jel 1,5). Ezzel Jézus Krisztust azonosítja a Fiúval, és egyben ösz- szefoglalja mindazt, amit a Jelenések könyvében Krisztusról mint Isten Fiáról értenünk kell. „...és Jézus Krisztustól, a hűséves tanútól (ho martüs ho pistos), a halottak elsőszülöttétől (ho prótotokos tón nekrón) és a föld királyainak fejedelmétől (ho arkhón tón baisleón tés gés) (5. V.). O szeret minket. ..és Istennek, Atyjának (tó Theo kai patri autou) országává... tett bennünket (6. vers)” (Jel 1,5-6) A hűséges tanú, a halottak elsőszülötte, a föld királyainak fejedelme tulajdonképpen három titulus, amelyek együttesen egy krisztológiai kijelentést tartalmaznak. A hűséges tanú utalás az íz 43,10 és íz 55,4-re, amelyekben a tanú JHWH szolgája. így a három cím soijában Krisztus szenvedését (tanú), feltámadását (elsőszülött) és felmagasztalását (fejedelem) fejezi ki.79 A következő vers pedig (Jel 1,6) Istent az ezekkel a címekkel felruházott Krisztus Atyjának (patér autou) nevezi. így, ha az Isten Fia fenségeim nem is szerepel itt, a szerző kétségtelen, hogy Jézus Krisztusról mint Isten Fiáról beszél az 5. versben, és a három címmel Jézust eszkatologikus szereppel ruházza fel. Szenvedésével megváltó a bűntől, feltámadásával és felmagasztalásával uralkodó a népek felett. Ezt még kiegészíti a Jel 1,7 verse: „íme, eljön a felhőkön, és látni fogja őt minden szem, és azok is, akik őt keresztülszúrták”, utalás a parúziában visszatérő, ítélkező Emberfiára. Hogy itt az Emberfiára kell gondolni, megerősíti a bevezető látomás (Jel 1,9-20), amelyben Jézus mint az „Emberfiához hasonló” (Jel 1,12) szól Jánoshoz, és parancsot ad az írásra. így a feltámadásban a népek feletti királlyá felmagasztalt Isten Fia fenségeim a Jelenések könyvében a szenvedő és ítélkező Emberfia szerepével egészül ki.80 Az Isten Fia mivolt és a szenvedő-ítélkező Emberfia összekapcsolása megtalálható már Pál apostolnál (1 Tessz 1,10),81 és a szinoptikusoknál is (Mk 14,62-63; Mt 27,4).82 A tiatriai egyházhoz írt levél elején is ez az eszkatologikus Emberfia eszméje egészíti ki a felmagasztalt és a világ felett uralkodó Isten Fia szerepét.83 Ennek továbbvitelét találjuk a levél buzdító részében, melyben Krisztus a felmagasztalt Isten Fia megígéri a győztesnek, hogy megosztja vele az Istentől neki adott végidőbeli ítélkező hatalmat a népek felett (Jel 2,26—27): „A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok neki a népek fölött. (26. vers) Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri őket” (27. vers) Krisztus ezt az ígéretét a levélben a Zsolt 2,8-9 szavaival fejezi ki. A 8. versből mindössze három szót, a 9. verset teljes egészében szabadon idézi. Az idézett részeket aláhúzással jelöljük. Az idézet szövegkritikai problémákat nem vet fel. Az uralom birtoklása a végső megvalósulás idejére vonatkozik. János a Jel 1,9-ben magát az üldöztetésben és királyságban való társnak (sügkoinónos en té basileia) mondja. A királyság az égi királyságban való részvételt jelenti, s itt (Jel 2,26—27) is erre kell gondolni.84 79 KRAFT, H., Die Offenbarung, 3—33. 80 Schweitzer, E., art. νιος, ThWNT VIII, 370/14-21; 370. oldal, 248. megjegyzés; 372/15-25. 81 Uo. 372/5-14. 82 Uo. 372/15-24,392/2-5. 83 KRAFT, H., Die Offenbarung, 71. 84 Uo. 163. 132 TEOLÓGIA 2010/1-2
