Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész rn RÓZSA HUBA Zsolt 2,9-Jel 12,5 A Zsolt 2,9 idézését Krisztusra alkalmazva találjuk az asszonyról és a sárkányról való látomásában (Jel 12,5). A látomásban Isten és a Sátán képviselői, a Messiás és az Antikrisztus csapnak össze. Isten és a Sátán ellentéte képviselőik által a történelemben is jelentkezik. Az asszony nem más, mint Isten népének szimbóluma, egyrészt Izraelé, amelyből a Messiás származik, másrészt az Egyházé, amelynek fiait a sárkány üldözi.85 A Gyermek, akit az asszony szül, a Messiás (Jel 12,5): „Fiút szült, fiúgyermeket, aki maid vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához.” (Jel 12,5) A Gyermek születését bemutató vers három ószövetségi jövendölésből idéz: íz 7,14; 66,7; Zsolt 2,8. A Gyermek születése ezeknek a jövendöléseknek beteljesedését jelenti. A ,Jiúgyermek” (hüios arsen) az íz 66,7 és a ,Jétfinemen lévő szült” (kai eteken aren) összetétele. A fiúgyermek vasvesszővel kormányozza majd a népeket. A Zsolt 2,8 idézése a fiúgyermekre kétségtelenné teszi, hogy nem más, mint a Messiás. Ez azért is nyilvánvaló, mert a Zsolt 2,8 további idézetei is (Jel 2,26—27; 19,15) mindig a feltámadt és uralkodó Krisztusra vonatkoznak. Messiási időre utal a messiási hatalommal rendelkező Gyermek születése az asszony által. A messiási idő gyakran szerepel az ószövetségi próféciában úgy, mint a vajúdó asszonyként ábrázolt Sión.86 87 A vasvesszővel kormányzó Messiás születése elindítja a sárkány rohamát (Jel 12, 5—6). Az asszonyról és a Gyermekről szóló látomás megmutatja ennek a harcnak a kezdetét, és a Jelenések könyvén végigvonul a küzdelem, amelynek végét, a Sátánnak és erőinek a felszámolását a Messiás által ismét a Zsolt 2,8 idézésével egybekapcsolva találjuk (Jel 19,19). Ami a Gyermek születésénél csak jelezve volt — „majd (mellei) minden népet vasvesszövel kormányoz” (Jel 12,5) —, a Jelenések könyvé nek győzelmes fehér Lovas látomásában (Jel 19,11—16) valósággá válik, s Krisztus mint a „Királyok Királya és uralkodó Ura” (Jel 19,16) megsemmisíti ellenségeit. Zsolt 2,9-Jel 19,15 A győzelmes fehér Lovas látomása (Jel 19,11-16) a Jelenések könyvé nek utolsó részéhez tartozik (Jel 16,17—22,5), amelyben Isten definitiv ítélete és győzelme valósul meg az istenellenes erők felett. Ezt a győzelmet folyamatában mutatja be a szerző. Először részítéleteket ír le, Babilonnak a nagy parázna asszonynak (porné) bukásával és ítéletével kezdődik (Jel 17,1—18,24), amelynek legyőzése már előre jelzi az összes istenellenes erők feletti végső győzelmet. Ezután egy dinamikus leírás következik (Jel 19,1—16), a fehér Lovas, a királyok Királya, uralkodók Ura (basileus besileón, kürios kürión) lép színre (Jel 19,11-16), aki legyőzi az istenellenes erők jelképét, a vadállatot. Legyőzése már Isten végérvényes végső győzelmét jelenti, amely a 21. fejezetben a mennyei Jeruzsálemnek a Bárány jegyesének (nümfé) (Jel 21,2-9) megvalósulásával teljesedik be. A befejező egységben (Jel 16,17-22,5) az események kiteljesedése felé való mozgása figyelhető meg, középpontjában áll a királyok Királya (Jel 19,11-16): parázna asszony (güné) - királyok Királya (basileus basileón) - jegyese (nümjé)j1 85 Uo. 164-165; Wickenhauser, A., Die Offenbarung, 92-93. 8‘ Lohmeyer, E., Die Offenbarung des Johannes, Tübingen 1970, 99. 87 Vanni, U., La Struttura letteraria deli’ Apocalisse, Roma 1971, 202-204. TEOLÓGIA 2010/1-2 133
