Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
ROZSA HUBA ■ A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész A 3. vers négy tagból áll: a) O dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, b) aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget. c) A bűntől való megtisztítást elvégezve d) isteni Fölség jobbján, Az első tag (3a vers) a Fiúnak Istenhez való, a második (3b vers) a Fiú világhoz való viszonyát mutatja be. Mindkét verstag szintén a bölcsességi irodalom stílusában és fogalmi készletének segítségével ábrázolja már 2bc versben a kezdetet és véget uraló Krisztust. A harmadik (3c vers) és negyedik (3d vers) tag Krisztusnak az üdvtörténelemmel való kapcsolatát tálja fel: a bűntől való megtisztítást, és megdicsőülését az Isten jobbján üléssel, utalva a Zsolt 110,1 versre (3d vers) (1,13). A négy tag (3a, b, c, d) szoros egységet alkot, és lényegében a Fiú méltóságát akaija meghatározni, azt a „nevet” (onoma), melyről a 4. vers beszél, és a Zsid 1,5-14 idézetekből álló összefüggés bizonyítani akar. A 3a vers a bölcsességi irodalom kifejezéseit használja: „dicsőségének kisugárzása” (apaugasma tés doksés) és „lényegének képmása” (kharaktér hüpostaseós). A legközelebbi irodalmi párhuzamot a Bölcs 7,26-ban találjuk, de Philón, az apokrif irodalom, és a rabbi- nikus irodalom is szolgáltat bőséges anyagot.45 „a bölcsesség... (26) az örök világosság kisugárzása (apagausma), és az Isten működésének tiszta tükre (esoptron) és jóságának képmása (eikon tés agathotétos autou)” (Bölcs 7,26). Az apaugasma jelentése lehet aktív (kisugárzás), és lehet passzív (tükörkép, visszfény, visszavert fény). Nem mindig könnyű megállapítani, hogy adott esetben az apaugasma melyik értelemben szerepel, de a Bölcsesség könyvé ben az aktív értelmet (kisugárzás) kell feltételezni, így a Zsid 1,3-ban is. A dicsőség (doxa) fogalommal való összekapcsolásban azt jelenti: „dicsőségének kisugárzása”.46 A dicsőség az ószövetségi kabód (TDD) fogalmával függ össze, jelentése fény, ragyogás, átvitt értelemben dicsőség, méltóság. A kabód Isten megjelenési formája, és csak Isten személyére jellemző, személyének körülírására használatos.47 Az újszövetségi szó- használat összefügg a Septuaginta szóhasználatával,48 amely az ószövetségi kabód fordítása. A Septuagintában a doxa szintén Isten megjelenési formájára való értelmet tartja: az isteni lényeg jelölése.49 Az Újszövetség is ezt az értelmet használja: isteni dicsőség, isteni hatalom, látható isteni fény, noha az egyes jelentéseket nem könnyű mindig szétválasztani. A Zsid l,3a-ban az isteni lényeg hatalombeli dicsőséget, Isten gazdag teljességét jelenti.50 Az apaugasma tés doxés kifejezés Isten dicsőségének kiáradását jelenti. A kharaktér kifejezés jelentése: képmás, lenyomat, kép. A 3a versben átvitten Istenre vonatkozik, és jelenti, hogy a Fiú Isten lényegének képmása, lenyomata.51 A kharaktér 45 Bővebb irodalmi vonatkozásokkal lásd Michel, O., An die Hebräer, 87. 46 Kittel, R., art. αυγαξω, απαύγασμα, ThWNT I, 505/20-30; Bauer, W., Wörterbuch zum Neuen Testament, Berlin-New York 1975, 163. 47 Rad, G. von, an. δόξα, ThWNT II. 240/35-245/25; Weinfeld, M., art. 1OD kabod, ThWAT IV, 23-40, 36-37. 48 Kittel, R, art. δόξα, ThWNT II. 245,30-246/8. 49 Uo. 247/38-248/39. 50 Uo. 250/40—251/31; BAUER, W., Wörterbuch zum N. T., 403 la. 51 Bauer, W., Wörterbuch zum N. T., 1732 lb. 124 TEOLÓGIA 2010/1-2
