Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
HÁMORI ANTAL Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, „eutanázia”) BEVEZETÉS Az emberi élet védelme kiemelten fontos terület: az ember felelős az életért. Olyan alapvető értékről van szó, amely nélkül emberi egészség, testi épség és boldogság sem létezik. Ennek megfelelően az emberi életet fokozott tisztelet és védelem illeti meg. Különös gondoskodás és szeretet övezi a legártatlanabb és legkiszolgáltatottabb embert: azt az embert, „aki jelentkezik az életre”, miként II. János Pál pápa fogalmazott az Evangelium vitae kezdetű enciklikájában: „olyan ártadan, hogy ennél ártatlanabban el sem lehet képzelni”, „gyenge, annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött sírásának és nyöszörgésének védekező jeleitől is megvan fosztva”, „teljesen rá van hagyva annak oltalmára, aki mé- hében hordozza”.1 A) ÁLTALÁNOS RÉSZ 1. Az életvédelem szentírási alapjai A Bölcsesség könyvében olvashatjuk, hogy „A halált nem Isten alkotta, Ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik.”2 Isten az életet akarta, és mindent ebből az egyetlen szempontból, az emberért alkotott. „Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.”3 Az ember az egyetlen, akit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett, a teljes és tökéletes életre.4 *A szerző állam- és jogtudományi, valamint kánonjogi doktor, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jog- tudományi Bizottságának köztestületi tagja. 1 II. JÁNOS PÁL PÁPA, Evangélium vitae kezdetű enciklika az élet védelméről (ford. Diós, I.), 1995. március 25., in Acta Apostolicae Sedis (AAS) 87 (1995), 401-522., Pápai Megnyilatkozások (PM) XXVI, Szent István Társulat (SZÍT), Budapest 1995,152, 58. 2 Bölcs 1,13-14. 3 Uo. 2,23. 4 Tér 1,27; Bölcs 9,3. 18
